A Skanzen Vonat a két végállomás között (Főbejárat és Néprajzi látványtár) oda-vissza közlekedik és érinti valamennyi tájegységet.
A Skanzen Vonat egy Ganz-Jendrassik féle motorkocsi. Eredeti pályaszáma BCmot 422 volt, az 1924-es nagy fejlesztési hullámban tervezték. Restaurálás során a vonat egyes részleteit aprólékos munkával állította helyre a felújítást végző szakember. A másodosztályú ülések kárpitozása, a harmadosztályú fapadok, de a csomagtartók, a bádogból készült feliratok is mind-mind megegyeznek a harmincas években használtakkal. Egyetlen eltérés, hogy a felújítás révén a motorkocsi akadálymentes, így kerekesszékkel és babakocsival is igénybe vehető.
A peronon a kiszolgáló személyzet, a masiniszta és a kalauz várja az utasokat. A legfeljebb 15 km/h sebességgel közlekedő motorkocsi mintegy 20 perc alatt teszi meg az utat Főbejárattól (ami egyben a múzeum új bejárati épülete és látogatóközpontja) a végállomásig (a Néprajzi Látványtárig), majd elindul újabb 20 perces útjára vissza.
Egyszeri oda-vissza úttal 4,6 km-t tesz meg a vonat, ami nagyjából napi 46 km-t jelent.
Megállók
Főbejárat (Alföldi mezőváros tájegység, Jászárokszállási Fogadó, Resti, Portékabolt)
Kovácsműhely (Kisalföld, Dél-Dunántúl tájegységek, Szatócsbolt)
Sztaravoda-patak (Nyugat-Dunántúl tájegység)
Vízimalom (Bakony, Balaton-felvidék tájegység, Amfiteátrum, Villa Rustica)
Harangláb (Felső-Tiszavidék, Felföldi mezőváros tájegységek)
Néprajzi látványtár (Észak-magyarországi falu tájegység)
| Forrás és fotó: csodalatosmagyarorszag.hu
