A Hévízi-tó vizét elvezető csatornában a szélhajtó küszök és bodorkák mellett olyan távoli tájakról származó halfajok is élnek, mint az egzotikus nevű jaguársügér vagy jukatáni fogasponty. Nem maguktól kerültek ide, és maguktól nem is fognak elmenni, ezért megpróbálják lehalászással csökkenteni az egyedszámukat.
A Hévízi‐tó fölös vizét elvezető Hévíz‐lefolyó csatorna kezdeti szakaszán a vízhőmérséklet télen is 24 foknál melegebb, és ebben a trópusi halfajok számára is átvészelhető a hideg tél. Mivel az idegenhonos halak idekerülése és szaporodása előre nem látható következményekkel jár az itt őshonos fajok számára, így jelenlétük mindenképpen problémát jelent.
Ezért a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a tél folyamán egy hatalmas húzóhálóval próbálják lehalászni a halakat, az őshonos fajokat visszadobják, az idegenhonos halak- például a jaguársügérek, a citromsügérek, a tűzfejű tarkasügérek és ezek hibridizált változatai- azonban nem mehetnek vissza.
„Ezek a trópusi halak nagy valószínűséggel akvaristák megunt vagy túl nagyra nőtt állatai, és talán már azok utódai” – mondta egy korábbi interjúban nekünk dr. Takács Péter a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa. „Ezek az idegenhonos fajok a meleg vízhez kötődnek, így annak a veszélye egyelőre csekély, hogy az ország más vízfolyásaiban is elterjedjenek."
A hőforrások környezetének különleges élőlényközösségei számára azonban veszélyt jelenthetnek.
A Hévízi-lefolyóban nemcsak idegenhonos halak élnek, de szintén nagy számban fordul elő a feltételezhetően szintén akvaristák által betelepített maláj tornyoscsiga is, amelyről feljegyezték, hogy ha elegendő táplálék áll rendelkezésére, a számára megfelelő élőhelyeken, például a termálvizekben is, robbanásszerűen képes elterjedni, kiszorítva az őshonos csigafajokat.
A mérsékelt övből származó idegenhonos fajok még nagyobb problémát jelentenek, hisz azok elterjedését nem határolják be a hőmérsékleti tényezők, így tömegesen elterjedve inváziós fajjá válhatnak. Ilyen faj például a hazai vizekben is előforduló amurgéb, amelynek eredeti hazája a Távol-Kelet, ma már azonban Kelet-és Közép-Európa számos országában jelen van.
A faj hódító útja Európában 1912-ben kezdődött, amikor egy természettudós négy amurgébet vitt magával a Távol-Keletről Szentpétervárra. Néhány év múlva szabadon engedte a halakat egy tóba. A következő évtizedekben több hasonló eset is történt, és a faj ezekről a helyekről terjedt tovább nyugat felé. Terjedéséhez csak kezdőlökést kellett megadnia az embernek, a többit már megoldotta maga. Az amurgébbel sok más mellett az a probléma, hogy egyre inkább kiszorítja a fokozottan védett, őshonos fajunkat, a lápi pócot.
| Forrás: turistamagazin.hu
