Pásztornap a Fonóban, 2022. március 26.

Eseményfigyelő 1151

A pásztorság utolsó utáni képviselői még ma is terelik a jószágot, és végzik a juhászat, gulyás- vagy csikósmesterség körüli temérdek teendőt. Őket ünnepli a Fonó március 26-án, ahogy kell: birkapörkölttel, előadásokkal, dallal és tánccal, no és hajnalig tartó mulatsággal.

A pásztorság államiságunk előtti mesterségünk, amelynek utolsó utáni képviselői még ma is terelik a jószágot, és végzik el a juhászat, gulyás- vagy csikósmesterség körüli temérdek teendőt. A pásztorok a külső hatásoktól való elszigeteltségük miatt a magyar népi kultúra legfontosabb megőrzői, kútfői voltak. Hitviláguk, iparművészetük, muzsikájuk, énekeik, táncuk kultúránk legértékesebb részét őrzi, írásbeliségünk előtti emlékezet kel életre bennük. A Fonóban már hagyományos Pásztornapra – amely az elmúlt években sajnos az ismert okokból többször elmaradt - azok a nagy tudású pásztorok kaptak meghívást, akik énekben, táncban, valamilyen hangszerjátékban, vagy más mesterségben kiemelkedőek.

Ismét jönnek a pásztor-mesterek a Fonóba, nem marad el az ének és tánc mellett a birkafőzés sem.

fononap2

Berecz István, a Fonó népzenei művészeti igazgatója így ajánlja a programot: „Programunk során a Hungarikummá nyilvánított karcagi birkapörkölt készítését is bemutatjuk, aki jól viselkedik, meg is ízlelheti. A Karcagi Birkafőző Fesztiválon évek óta az első helyet elnyerő Csontos György juhász és fiai készítik ezt a pompás étket, ősi hagyomány szerint a fejet is belefőzve. Énektanulás és tánctanulás, beszélgetések követik egymást, az estet gálaműsor zárja, ahol felvonultatjuk a legjobb énekes pásztorok mellett a színpadi táncosok pásztortáncok iránt legelkötelezettebb csapatát.

A muzsikát szintén sokat-próbált, fekete-öves zenészek szolgáltatják, olyanok akik nem riadnak vissza egy-két fenyegető juhászkampótól a színpadon sem: Halmos Attila ‘Csiga’, Patyi Zoli, Mester László ‘Pintyő’, Zimber Ferenc, Pandák Viktor és ifj. Szerényi Béla, valamint Papp László szűrszabó,

aki kiváló ismerője a pásztorénekeknek. Egy gyönyörű színpadi produkció, amelyben ennek a legendás, letűnő félben lévő móriczi világnak az alakjai, az ő szilajságuk, ugyanakkor méltóságuk mutatkozik meg, ezáltal a magyar kultúra színe-java, esszenciája.”