Ősi ritmusok boroshordóra a Müpában, 2021. október 30.

Eseményfigyelő 967

Évtizedek óta a világzene élvonalában mozog, rajong Pergolesiért, A bárányok hallgatnak Oscar-díjas rendezője forgatott róla dokumentumfilmet: nem más ő, mint a nyüzsgő Nápoly munkásnegyedében született énekes-szaxofonos-multiinstrumentalista Enzo Avitabile, aki eddigi pályája során olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Bob Geldof vagy Tina Turner.

Állandó „tettestársa” a lehengerlő Bottari ütőegyüttes – a Müpába is velük érkezik október 30-án –, szívében azonban megmaradt egyszerű muzsikusnak, aki nagyra értékeli az élet apró örömeit és mélyen hisz a zene közösségformáló erejében.

A nápolyi zenész a hetvenes évek vége óta aktív, a funktól és a soultól a melankolikusabb hangvételű világzenei alkotásokon keresztül a kirobbanó erejű ütősprodukciókig sokféle stílusban és műfajban kipróbálta magát, ráadásul pályája kezdete óta igazi közösségi ember. Zenekarai összeállítása és albumai létrehozása során mindig meghatározó volt számára a hozzá hasonlóan lelkes muzsikustársakkal való együttműködés. Már második lemezén a világhírű Richie Havensszel dolgozott, az azóta eltelt évtizedekben pedig koncertezett Afrika Bambaataa-val, írt dalt Randy Crawforddal és Bob Geldoffal, de emlékezetes kollaborációt jegyez Tina Turnerrel és James Brownnal is. 2004-ben jött el számára a művészi fordulat, életrajza tanúsága szerint ekkor született meg benne a vágy, hogy nagyobb figyelmet fordítson kulturális örökségére, anyanyelvén, nápolyi dialektusban szólítsa meg közönségét, és egy, az addigiakhoz képest merőben új vállalkozásba fogjon az I Bottari di Portico ütőegyüttessel. A boroshordókon, dézsákon és egyéb szokatlan „hangszereken” játszott, a 13. századig visszanyúló ősi ritmusok pedig annyira elnyerték a közönség tetszését, hogy a szaxofonos és a zajos banda azóta is töretlen népszerűségnek örvend szerte a világon. A projekt sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint a Salvamm’O Munno című lemez, amelyen Khaled, Manu Dibango és Baba Sissoko is közreműködött, és amely több BBC World Music Award-jelölést is bezsebelt. A nápolyi zenei hagyaték esszenciáját a szent dallamoktól a tradicionális fronna-énekekig megmutató anyagról sokat elmond, hogy a Bottarival való koncertezést Avitabile a róla szóló dokumentumfilmben nemes egyszerűséggel közösségi rituálénak nevezi. A Müpa közönsége pedig hamarosan személyesen tapasztalhatja meg ezt a minden bizonnyal felemelő és távolról sem mindennapi élményt!