Archívum

Funkos, hiphopos lazaság napjaink egyik legjobb jazzénekesétől – Kurt Elling európai turnéjának első állomása a Müpa, 2022. július 5.

Eseményfigyelő 958

Kurt Elling lenyűgöző, makulátlan karrierje egykor füstös klubokban indult, mára pedig a bársonyos hangú és utánozhatatlan eleganciájú énekes a legelismertebb koncertszínpadok visszatérő sztárja. Az eltelt évtizedekben azonban mindvégig megőrizte hivatása szeretetét, maximalizmusát és a megújulásra való képességét is.

Utóbbinak köszönhető, hogy SuperBlue címmel ezúttal egy funkos, hiphopelemekkel dúsított albumot készített a gitárfenomén Charlie Hunterrel, amelynek dalait Európában először a budapesti közönség hallhatja élőben.

Kurt Elling a világ vezető jazzénekeseinek egyike, aki munkásságával a szakma ítészeinek elismerését és a közönség rajongását egyaránt kivívta. A szaklapok és magazinok szerzői rendre elragadtatottan nyilatkoznak róla, a The New York Times szerint „korunk kiemelkedő férfi énekese”, a The Guardian egyenesen szuperképességekkel rendelkező Frank Sinatraként aposztrofálja, míg a The Washington Post újságírója szerint az 1990-es évek óta nem volt ennyire merész és izgalmas egyetlen jazzénekes sem. Az amerikai Jazzújságírók Szövetsége (Jazz Journalists Association) által évente odaítélt, a legjobb férfi énekesnek járó elismerést tizenkétszer nyerte el, Grammy-jelölései közül pedig kettőt is díjra váltott.

A chicagói születésű énekes-dalszerző kórusvezető édesapja révén korán közel került a zene világához, és bár több hangszert kipróbált, hamar egyértelművé vált, hogy az éneklés az ő asztala. Nagyszerű adottságai, kivételes hangterjedelme és hangszíne, de habitusa is erre a pályára terelte. A műfaj ikonjai, Frank Sinatra, Peggy Lee és Chat Baker is hatottak az előadásmódjára, ám legnagyobb idolja Tony Bennett volt, akinek egy fellépését látva megfogalmazta: „Ez a fickó akarok lenni!” A kimunkált, ugyanakkor szenvedélyes éneklés mellett irigylésre méltó elegancia jellemzi, improvizációs készségét és persze a védjegyévé vált, lehengerlő scattelést is gyakorta emlegetik vele kapcsolatban. Ráadásul intellektusa és kedvessége legendás, így az éneklésen túl két dal között általában egy-egy jó sztorival is kedveskedik a publikumnak.

Azt már kevesebben tudják, hogy Elling nemcsak frontemberként alkot maradandót, de dalainak egyedi szövegvilága is többnyire az ő keze munkáját dicséri. Így van ez legutóbbi, Charlie Hunterrel közösen jegyzett, SuperBlue című albuma esetében is, amely megszokott stílusától némileg eltávolodva, de a rá jellemző maximalizmussal, nagyszerű zenésztársak közreműködésével készült. Az időtlen bariton hang, a dögös groove-ok, funkos és hiphopos életérzés pedig – az eddigi visszajelzések alapján úgy tűnik – igen jól kiegészítik egymást. Az amerikai közönség előtt már hatalmas sikerrel bemutatott anyagot Európában először a Müpa nézői hallhatják, a július eleji estére a lemez szerzőpárosa Kenny Banks Jr. billentyűssel és Terence Higgins dobossal érkezik.

kurte2