Manapság alapvető elvárás a múzeumokkal szemben, hogy interaktívak, 21. századiak legyenek. Az esetek többségében ez a számítástechnika segítségével valósul meg, amely valóban szemléletesebbé, izgalmasabbá teszi a tárlatokat, és felkelti a gyerekek figyelmét az addig unalmasnak hitt témák iránt. Ennek ellenére még mindig találunk olyan kiállítást, amelyet modern kütyük nélkül is élvezhetünk. Az Oroszlányi Bányászati Múzeum tökéletes példa erre.
Jó szerencsét!
Oroszlány térségében ma már egyetlen szénbánya sem működik, de Majkpuszta szomszédságában, a sárga jelzésű turistaút mellett mindent megtudhatunk arról, hogyan működött a szénbányászat 1937-től egészen a közelmúltig. Hogy az egykori XX-as akna területén felhalmozott gépek és eszközök nem csupán az indusztriális érdeklődésűek figyelmét tudják felkelteni, az már a bejáratnál kiderült.
A látogatók többségét már az udvaron kiállított vágathajtógép-szörnyek és más monumentális szerkentyűk annyira lenyűgözik, hogy a kiállítás többi látványos és szórakoztató részére alig marad idejük. Természetesen a bányatelep végigjárását nem kell időre teljesíteni, de amikor a vértesi kirándulásunkat tervezzük, érdemes azzal számolnunk, hogy itt akár több órát is eltölthetünk anélkül, hogy észrevennénk az idő múlását.
Bemerészkedhetünk egy igazi táróba, felmászhatunk az aknatorony kilátójába, megismerhetjük a bányászok sokszor életveszélyes munkáját, valamint
kipróbálhatjuk a bányavasutat is, amely sokszor a felnőttekből nagyobb érdeklődést vált ki, mint a gyerekekből.
Ezek a legfőbb attrakciók, de az épületekben berendezett kiállítótérben vagy az eredeti formájukban meghagyott munkaterületeken még átfogóbb képet kapunk a föld alatt dolgozó emberek veszélyes szakmájáról.
„Jó szerencsét!” – köszönti a látogatókat a kiállítás idegenvezetője. Az emberközeli tárlatvezetés során a látogatók szakemberektől, hiteles forrásból kapnak információt, hiszen
a múzeum munkatársai valamennyien az oroszlányi bányáknál dolgoztak.
Nem tudunk olyan kérdést feltenni az egykori üzemmel vagy az itt zajló munkával kapcsolatban, amelyre ne tudnának válaszolni, méghozzá őszinte lelkesedéssel és nosztalgiával.
A XX-as akna titkai
Az épületbe lépve elsőként az úgynevezett faléztermet tekinthetjük meg. Anno itt gyülekeztek a bányászok a műszak előtt, és itt kaptak eligazítást az aznapi munkamenetről és a személyre szabott feladatokról. Számos más helyiséget is végigjárhatunk, ahol
rengetegféle berendezést és különös tárgyat vehetünk szemügyre vagy akár kézbe.
Beleshetünk többek között egy teheraknába vagy a lámpakamrába is, ahol a bányászok fel-, illetve leadták felszereléseiket, például a lámpát, sisakot, önmentő készüléket, valamint az úgynevezett pléhet – egy számozott kis bilétát –, amely azt jelezte, ki tartózkodik éppen lent a mélyben.
Eredeti állapotában látható az operatív termelésirányításhoz kötődő diszpécserközpont és a bányamesteri, továbbá a felügyeleti iroda. Az elektronikai berendezéseken, a bányászati felszereléseken és az oroszlányi szén történetén kívül
bepillantást nyerhetünk a bányászok mindennapi életébe is.
Fotókon és dísztárgyakon elevenednek meg többek között a bányászzenekar, a sportolók, a bányászcsapatok emlékei, bemutatva egy eltűnőben lévő szakma és egy sajátos közösség egyedi világát, amelyre a 20. század második felében a szocializmus is rányomta bélyegét.
Az udvaron futurisztikus lánctalpas járathajtó és jövesztőgépeket csodálhatunk meg, valamint egy rekonstruált táróba is bemehetünk, ahol a mélyben zajló munkálatokból kapunk ízelítőt. A helyenként szűkös járatban megtapasztalhatjuk, hogy a vájárok milyen körülmények közt dolgoztak, és milyen speciális gépeket, felszereléseket használtak, melyek sokszor sci-fi filmek kellékeinek is beillenének.
A bánya új élete
Láthatjuk a föld alatti és a külszíni mozdonyokat, a szénszállító kötélpálya gépeit, sőt, a bányászok által készített művészeti alkotásokat is. Benézhetünk a teheraknába és a gépterembe, hogy megtudjuk, hogyan juttatták a szénnel megrakott csilléket a kötélpályára, ahonnan aztán egészen az oroszlányi osztályozóba vándorolt a rakomány. Itt minden ipari méretű és robusztus.
Az óriási fogaskerekek, nehéz, vasból öntött berendezések mindenkit lenyűgöznek.
Ha mindez nem lenne elég, felmehetünk az aknatoronyba, ahonnan madártávlatból is megszemlélhetjük a bányatelepet, plusz csodás panoráma tárul elénk a Vértes vonulataira és az egész környékre.
A bányatelepen csillékben utazva próbálhatjuk ki a körbe-körbe kanyargó bányászvasutat, amely korosztálytól függetlenül minden látogatót lenyűgöz. Kinek a döcögős utazás, kinek a műszaki sajátosságok nyújtanak egyedi élményt az országban egyedülállónak számító kisvasúton. A mozdonyvezető – a szerelvény irányításán túl – szívesen beszél a gépcsoda technikai részleteiről, valamint a bányamunkálatokban betöltött szerepéről.
A XX-as akna 2000 tavaszán zárta be végleg kapuit, hasonlóan a környék többi bányáihoz. Szerencsére ezen a helyszínen csak részben kerültek elbontásra az üzemépületek, a meglévőket pedig hasznosították.
A kiállításon kívül rendezvényeket, családi programokat is tartanak itt, sőt népszerű „szabadulószobás” játékokat is szoktak rendezni.
Az Oroszlányi Bányászati Múzeum remek program a család minden tagja számára, ugyanakkor emléket állít a térség egykori legfontosabb, legtöbb embert foglalkoztató iparágának, és a valamikori dolgozóknak, akik közül sokan munka közben vesztették életüket. Nevüket a bejáratnál álló emléktáblán olvashatjuk.
(Forrás: www.origo.hu)
