A szociális szorongás sokféle formában megnyilvánulhat. Egyik fajtája telefonos hívásoktól és beszélgetésektől való félelem, más néven telefóbia. Honnan tudhatjuk, hogy minket is érint-e ez a probléma, illetve mit tehetünk ellene? Mutatjuk.
Időnként mindannyian izgulunk, ha új emberekkel kell találkoznunk, előadást kell tartanunk, vagy el kell intéznünk egy fontos telefonhívást. Egyeseknél azonban az enyhe és átmeneti idegeskedés helyett komolyabb fizikai tünetek vagy akár pánikroham is jelentkezhet a társas helyzetekben. Ők azok, akik szociális szorongással küzdenek, és akiknek már akár egy szimpla bemutatkozás is komoly megpróbáltatást jelent.
A szociális fóbia jóval több egyszerű zavarnál, idegességnél, félénkségnél: szélsőséges esetben az érintettek még a leghétköznapibb társas szituációt sem tudják kezelni, és emiatt szinte állandó stresszben élnek. Pszichiáter szakorvossal beszélgettünk a meglepően sokakat érintő betegségről.
A Semmelweis Egyetem szociális szorongásról szóló tájékoztató anyaga szerint az egyik leggyakoribb szorongásos zavarról van szó, amelyet nagyjából az emberek 13 százaléka átél valamikor az élete során. Alapvetően két fő csoportot különböztetnek meg:
- a generalizált szociális szorongás csaknem az összes társas helyzetre kiterjed, tehát szinte bármilyen interakció kiválthatja;
- míg a specifikus szociális szorongás csak néhány, konkrétan meghatározható helyzetben jelentkezik.
Az érintettekre jellemző, hogy társaságban szinte állandóan feszültek, gyakran zavarban jönnek, és folyton azon aggódnak, hogy mit gondolnak róluk (a szavaikról, viselkedésükről) mások. Tartanak továbbá attól, hogy nevetségessé teszik magukat vagy rosszul reagálnak egy adott helyzetben. A szüntelen idegeskedés nem ritkán odáig vezet, hogy a szorongók inkább kerülik a társas helyzeteket, például különböző indokokkal lemondják a találkozókat, elzárkóznak a külvilág elől, nem veszik fel a telefont, inkább csak írásban kommunikálnak. Ez utóbbi "tünet" egyébként a specifikus szorongás egyik fajtájára, a telefóbiára is utalhat.
Rettegés a telefonhívásoktól
Ha el kellene intéznünk egy fontos telefonhívást, de napok óta csak halogatjuk és újabb kifogásokat gyártunk, vagy már a telefon csörgésétől is összerezzenünk, mert fogalmunk sincs, mit mondjuk és mire számítsunk, akkor valószínűleg a telefóbia nevű szorongásos zavarral van dolgunk. De talán segíthet, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.
"Ez a szorongás elsőre komolytalannak tűnhet, azonban egy telefoncentrikus világban rengeteg fejtörést okozhat a szorongó személynek, különösen akkor, ha például a munka megköveteli a rendszeres telefonhívásokat" - olvasható a mentális és hangulatzavarokkal kapcsolatos edukációval foglalkozó Mélylegevő Projekt egyik posztjában. Mint írták, a szorongó személy jellemzően attól fél, hogy rosszkor hívja a másikat, illetve nehezebben ítéli meg telefonon keresztül, hogy a beszélgetőpartner őszinte-e. Szorongással tölti el továbbá az érintettet az, hogy esetleg nem éppen úgy alakul a beszélgetés, ahogyan eltervezte. A negatív, valóságtól elrugaszkodott gondolatok pedig csak tovább táplálják a telefóbiát, még inkább felnagyíthatják és eltúlozhatják az egyébként is ijesztőnek tűnő helyzeteket. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a telefóbiás részéről az elutasítás nem a hívó vagy hívott félnek szól, hanem magának a telefonos beszélgetésnek.
Hogyan enyhíthető a szorongásos zavar?
A telefonálás keltette szorongás súlyossága egyénenként eltérő lehet. Egyeseknél "csupán" enyhe gyomorgörcs vagy egyéb kellemetlen fizikai tünet jelentkezik, néhány érintettnél azonban akár pánikrohamot is kiválthat a nem kívánt helyzet. A telefóbia legsúlyosabb formája pedig a telefonhasználattól való teljes elzárkózásban nyilvánul meg. Itt is hasznunkra válhat a pszichológus segítsége, hiszen ha sikerül feltárni a kiváltó okot, könnyebben megbirkózhatunk a problémával. Különösen ajánlott ilyenkor a kognitív viselkedésterápia, amely segíthet más árnyalatot adni a telefonálás okozta negatív gondolatoknak.
A szakértői segítség mellett bevethetünk olyan apró praktikákat is, amelyek csökkenthetik a telefonálással kapcsolatos rossz, megalázó(nak érzett) élményeink számát. Segíthet például, ha előre megtervezzük - akár le is írjuk -, hogy mit fogunk mondani, így ugyanis kisebb eséllyel jövünk zavarba a beszélgetés során, és mérsékeljük egy újabb kudarcélmény kockázatát. Az is hasznos lehet, ha kijelölünk fix időpontokat a napjainkban, amikor elintézzük a fontos hívásokat - így a napi rutin részévé, ezáltal pedig megszokottabbá és természetesebbé tehetjük a telefonálást. Azoknak pedig, akiket azért feszélyez a telefonálás, mert nem látják a másik fél reakcióit és gesztusait, érdemes lehet a beszélgetéseik nagy részét videóhívás keretében lebonyolítaniuk.
| Forrás: hazipatika.com
