Az ott töltött szűk három nap alatt alvás nélkül a legkülönfélébb feladatokat kellett teljesítenie, a lelki és fizikai megpróbáltatásokkal teli időről pedig a „60 óra küzdelem - Gondolatok az életről egy extrém kihívás során” című könyvében foglalta össze. Mivel ő is diszfunkcionális családban nőtt fel, szeretne példát mutatni mindenkinek, hogy a kihívásokat minden külső körülménye ellenére is le lehet győzni.

Benkovics Péter ugyanúgy célt, értéket és békességet keres ebben az életben, mint bárki más, de az átlagosnál is jobban érdekli az, hogyan lehet kezelni a nehézségeinket. A kétgyermekes családapa szerint a küzdelem a legáltalánosabb tapasztalat, amit egy ember átélhet, még ha annak mértéke eltérő is, ebből pedig tanulni kell, másként az a boldogságunkat teszi tönkre.

Magát nem nevezné önkínzónak, nem keresi a fájdalmat, a világ egyik legkeményebb extrém megmérettetése, a Spartan Agoge mégis felkeltette az érdeklődését, mert azt éppen arra találták ki, hogy eljuttassák a résztvevőket a határaikon túlra és ezáltal találkozzanak önmagukkal. Benkovics Péter sikerrel vette a küldetést, elképesztő megpróbáltatásairól pedig most megjelent könyvében írt részletesebben.

Ráomlik az emberre a világa

A Spartan Agoge a versenysorozat egyik legnehezebb állomása, az induláshoz is kell egy elég magas minimumot teljesíteni. Akármilyen fitt is valaki, itt biztosan eljut az állóképessége határára, és még a legjobb ultrafutót is megterheli az éhezés, a kialvatlanság vagy a félelem.

Benkovics Péter a „60 óra küzdelem - Gondolatok az életről egy extrém kihívás során” című kötetében arról ír, hihetetlenül ügyesen vannak összeállítva a verseny elemei, hogy az emberre ráomoljon a világa és kiderüljön mi is van legbelül.

„Az időmérő eszközöket elvették tőlünk, tehát nem volt időérzékünk. Valamivel több, mint 100 kilométert mentünk egy 15 kilogrammos felszerelésben. A 60 óra alatt volt menetelés, feszített tempós gyaloglás, futás, szikláról vízbe ugrás, úszás, csapatfeladatok és így tovább. A fizikai terhelést sok irányból kapta meg az ember, így ha valaki csak egy valamiben jó, az biztosan nem elég.” – magyarázta.

Mint mesélte, bár a sportmúltjával elég komoly izomtömeget szedett magára, ez azokban a tevékenységekben hátrány volt, ami kitartó mozgást igényelt, míg az ultrafutóknak a zsákcipelés esett a nehezére.

Nem végleges ítélet az, honnan indultunk

Az életmód-tanácsadó legnagyobb megpróbáltatásnak azt nevezte, egy belső hang folyamatosan arra buzdította már az első naptól kezdve, adja fel az egészet, őrültség ezt csinálni.

Benkovics Péter szerint a tanulság az, minden embernek vannak sérülései, nem tökéletes családból jön senki, hordozunk sebeket, amik befolyásolni próbálnak, de a döntés minden helyzetben a miénk, hatalmunkban van szabadon eldönteni. Mindenki maga dönti el, hogy mit kezd azzal, ami őt éri.

Könyvében mindazokhoz szól, akik valamilyen oknál fogva nehéz körülmények között nevelkedtek. Édesapja alkoholbeteg volt, ami Magyarországon népbetegség, hivatalosan egymillió magyar alkoholista, ők pedig súlyosan vagy kevésbé súlyosan, de traumatizálják a környezetüket, beleértve a gyermekeiket, akiknek nincs választásuk ebben a helyzetben.

„Diszfunkcionális családban nőttem fel. Sok sorstársam hatalmas terhet hordoz magával és olyan kényszeredett pályára állnak rá, amiről azt gondolják, nincs hatalmuk leszállni. Az Agogéval számomra 10 év gyógyulási tapasztalata most csúcsosodott ki. Megtanultam, hogy fel lehet nőni bárhogy, de lehet változtatni, nem egy végleges ítélet az, ki, honnan indult. Szeretnék ezzel erőt adni azoknak is, akik hasonló cipőben járnak” – magyarázta.

Benkovics Péter arról is beszélt, sokunkat az választ el a boldogságtól, hogy nem tudjuk a traumáinkat kezelni, de ezt nem szabad letagadni, mert csak a feszültséget fokozza. Nem állítja, hogy mindenkinek a Spartan Agoge az útja, de azt igen, hogy mindig van kiút.

A „60 óra küzdelem - Gondolatok az életről egy extrém kihívás során” című könyv már kapható a könyvesboltokban.

(Esemény Menedzser)