Akár van olyan szerencsés az ember, hogy van saját kertje, akár csak egy balkonon vagy lakásban igyekszik nevelgetni saját dzsungelét, egy botanikus kertbe ellátogatni mindig különleges élmény. És ehhez még messzire sem kell utazni, Magyarországon is több helyszín van, amit fel lehet keresni, vannak, amelyek ismertebbek, vannak, amelyek kevésbé.

A Füvészkert matuzsálemei

Hazánk egyik legkedveltebb és leglátogatottabb botanikus kertje a fővárosban található, ez a budapesti Füvészkert, avagy ELTE Füvészkert, ami 2021-ben ünnepelte alapításának 250. évfordulóját. Igaz, története nem Józsefvárosban kezdődött, hanem Nagyszombaton, a Pázmány Péter által alapított egyetemen, és csak egy budai kitérővel érkezünk meg az Illés utcába. A közel három hektárnyi területen 8000 különféle növényfaj, illetve változat él, és bizony találni olyan egyedeket is, amelyek közel egyidősek a kerttel, az egykor Szeleczky-család, majd a Festeticsek tulajdonában lévő kastély mellett található három páfrányfenyő (Ginkgo biloba) például végigkövette az elmúlt bő kétszáz év történéseit, de van egy igen idős sajmeggy (Prunus mahaleb), ami visszavágott koronája miatt fiatalabbnak tűnhet a koránál, de a törzsén bizony már látszik a kor – tudtuk meg a Füvészkert főkertészétől, Kiszel Pétertől.

Ha a kert legkülönlegesebb lakóit kellene felsorolni, akkor a fenti példányok is szerepelnének a listán, de még más fajok is helyet kapnának mellettük – bár, ahogyan Kiszel Péter mondja, egy édesanyát sem illik megkérdezni arról, hogy melyik a kedvenc gyermeke. De ha mégis mondani kell még pár példát, akkor említésre érdemes például az Afrikából származó velvícsia (Welwitschia mirabilis), ami azért különleges, mert rendkívül szívós növényről van szó, ami akár több száz évig is élhet. A Füvészkert növényei közül érdekes túlélési stratégiái vannak egyébként azoknak a kaktuszoknak is, amelyek száraz időben szinte teljesen visszahúzódnak a talajba, rálapulnak arra, ha pedig újra víz éri őket, akkor felveszik eredeti formájukat.

Igazi túlélő a Wollemia, vagy dinófenyő, amiről azt hitték, hogy már nagyon régen kihalt, majd 2000 környékén kiderült, hogy köszöni szépen, jól van. Mostanra ndössze két hosszú, szalagszerű levél nő, se több, se kevesebb, és – ahogyan azt talán sejteni is lehet – egy hihetetlemár egy gyakori faj lett, de a Füvészkert évekkel ezelőtt még ajándékba kapta az akkor két és fél millió forintot érő tövet, hiszen akkor még igazi kuriózumnak számított. Talán keveseknek kell bemutatni a kert egyik legnépszerűbb növényét, az amazonasi óriás-tündérrózsát (Victoria amazonica), amit az országban csak itt, vagy esetleg Nyíregyházán lehet látni. A nagyságnak pedig szó szerint átka van, a látogatók közül ugyanis rendszeresen akad, aki megpróbálja a kilyuggatni a hatalmas leveleket, emiatt pedig többször ideiglenesen kulcsra kellett zárni az üvegházat.

Talán nem mindenki tudja, de politikai hatalmasságok is laknak a Füvészkertben, két olyan orchideafaj is helyett kapott ugyanis a gyűjteményben, amit magyar miniszterelnökökről neveztek el, az egyiket Horn Gyuláról, másikat pedig Orbán Viktorról. És mi a helyzet a hazai flórával? Bár számtalan hazai védett növénnyel is találkozhatunk, Kiszel Péter szerint nehéz lenne különlegességként említeni bármelyiket is, hiszen aki jár-kel az országban, az sokukkal találkozhat.

Aki virágot lop…

Sajnos attól, hogy egy növény védett, az nem jelenti azt, hogy biztonságban lenne, még akkor sem, ha nem a természetben él, hanem esetleg a Füvészkert az otthona. Korábban mi is írtunk az ún. proplifting jelenségéről, ami nem annyira új keletű dolog, de most, hogy növényeket nevelni megint nagyon népszerű hobbi lett, sokat lehetett olvasni róla. De mi is ez? Maga a proplifting kifejezés szó a prop (hajtás) és a shoplifting (bolti lopás) szavakból olvadt össze, és tulajdonképpen azt jelenti, hogy a barkácsáruházak, kertészetek, faiskolák és füvészkertek padlóján talált letört leveleket, hajtásokat az emberek hazaviszik, otthon talajba vagy vízbe helyezik azokat, hogy gyökeret eresszenek és egészséges növénnyé fejlődjenek. Sajnos akadnak, akik hajtásvadászat közben néha tilosban járnak, olyan helyről, olyan módon szereznek növényt, ahonnan nem lenne szabad.

Ez sajnos az ELTE Füvészkertben is probléma, és sajnos nem igazán lehet vele mit kezdeni. Hogy a hajtásvadászok évente mennyi kárt okoznak, arról Kiszel Péter nem tudott pontos számot mondani, de hozzátette, fogalmazhatunk úgy, hogy felbecsülhetetlen kárt okoznak, hiszen lehet, hogy egy olyan növény esik nekik áldozatul, amit nem lehet pótolni, mert mondjuk csak Új-Guineából lehetne beszerezni, oda pedig nem olyan könnyű kiruccanni, arról nem is beszélve, hogy a növénybehozatali szabályok nagyon szigorúak. Persze nemcsak a hajtás- vagy növényvadászokkal van gond, akik közül sokan azt gondolják, hogyha jegyet vettek, akkor az azt jelenti, hogy egy kis szuvenírt is vihetnek magukkal, vannak, akik például szemetesnek használják a kancsókákat. Kiszel Péter hozzátette, azért tud jó példákkal is szolgálni, vannak, akik szó nélkül összeszedik a szemetet, amit a varjak és szarkák szétszórnak kukázás közben, és volt, aki már rá is rászólt, amikor nem munkaruhában ment ki medvehagymát gyűjteni a kertbe.

Nem sorolnánk a problémás látogatók közé, de meg kell említeni a fürdőzőket is, akiket A Pál utcai fiúk Nemecsek Ernőjével ellentétben nem mások “fürdetnek meg” , hanem véletlenül esnek bele a vízbe, és bizony előfordult már, hogy egy vidékről érkező vendéget és ruháit az irodában szárítgatták, hogy még haza tudjon utazni aznap.

Nő a Fü(vészkert)

Ez is csak egy feladat, amit néha el kell végezni a Füvészkertben, ahol természetesen mindig akad valami tennivaló. Kiszel Péter a délutáni vagy az esti kutyasétáltatás közben mindig felméri, hogy másnap milyen teendők várnak a csapatra, reggel pedig megbeszéli a gyűjteményvezetőkkel, hogy mi a teendő, és természetesen ha úgy adódik, akkor segítenek is egymásnak. A feladatok közé pedig az egyszerű karbantartási munkálatokon keresztül a vihar miatt letört ággal, lehullott levelek és virágok eltakarításán keresztül az anyagbeszerzésig minden benne van, és hetente egyszer vagy kétszer ellátogatnak a gödi Huzella-kertbe.

Utóbbi egykor Arany János fiának, Arany Lászlónak a kertje volt, majd a Huzella-családhoz került, és Huzella Tivadar halála után került az ELTE-hez, és egy évtizeddel ezelőtt a fenntartási feladatokat a Füvészkert vette át. Sajnos a kertet ideiglenesen le kellett zárni, mert 2020-ban egy nagyobb vihar számtalan fát kidöntött, és emiatt az épületekben is kár esett. Mostanra sikerült megszüntetni a veszélyt, így újra látogatható, és ha minden jól megy, számtalan fejlesztés történik majd a területen: felújítják az üvegházat, a régi faház helyére új épül mosdókkal, konyhával közösségi térrel, itt is létesítenének majd tankertet a gyerekeknek, tartanának olyan foglalkozásokat, ahova az egész család is ellátogathat, létesülne kutatólabor, az öt tó közül pedig négyet – nem elpusztítva a természetes élőhelyeket – kitisztítanak, és mind ott, mind a Füvészkertben szeretnének majd kulturális programokat is tartani, vagyis ötletekből nincs hiány.

A füvészkerti munkának természetesen fontos része a gyűjtemény bővítése is, ennek több módja is van, a Füvészkert világszerte számtalan botanikus kerttel áll ún. magcsere-kapcsolatban. A program keretében a botanikus kertek kiadnak egy magkatalógust a friss magjaikból, amiből azután a többi kert válogathat és kérhet, és a készlet erejéig a küldő kert kipostázza a kért magokat. Ez főként olyan fajok esetében hasznos, amelyek olyan helyen élnek, ahonnan az élőnövény-beszerzés nehézkes vagy megoldhatatlan lenne. Természetesen vannak szervezett utak is más országokba, ahol udvariasan meg lehet kérni az illetékeseket, hogy adjanak hajtás bizonyos növényekből. A hazai szakemberek egyébként az Erasmus-program adta lehetőségeket is kihasználhatják, hiszen ebben nemcsak diákok, hanem egyetemi dolgozók is részt vehetnek. Persze a korábban már említett szigorú behozatali szabályok miatt azért nem annyira könnyű növényeket behozni.

Mindenkit óva intenék attól, hogy mondjuk leanderdugványokat hozzon be Görögországból, mert ha elkapják, akkor komoly büntetésre számíthat

– figyelmeztet Kiszel Péter, aki hozzátette, a Füvészkert gyűjteményének egy részét bizony a hatóságok által lefoglalt növények teszik ki, valakinek ugyanis meg kell őrizni a bűnjeleket, amíg a nyomozás folyik, és persze utána is jobb, ha nem a szemétben landolnak, főleg, hogy sok olyan példány van, ami eredeti élőhelyén is ritka és védett. És ne gondoljuk azt, hogy csak az olyan növényeknek van feketepiaca mint az orchideák, a szakember szerint eljött a kaktuszvadászok kora, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy Mexikóban a hatóságok még nem figyelnek kellően oda erre a problémára, és viszonylag nagy haszonnal lehet túladni az illegálisan szerzett kaktuszokon. Így lehet az, hogy a Füvészkertbe egyre több kaktusz kerül a hatóságok révén, olyannyira, hogy valószínűleg a Gödön az üvegházban is kapnak majd helyet.

Ami viszont még nincs a Füvészkert gyűjteményében, de szerepel a kívánságlistán az nem más mint a titánbuzogány (Amorphophallus titanum), ami több okból is különleges, egyrészt hihetetlenül büdös, de azért vannak ennél bámulatosabb tulajdonságai is, egy nagyon látványos növényről beszélünk, hiszen óriási virága van, ami egy hatalmas gumóból nő ki.

A tudomány szolgálatában

Ahogyan az állatkerteknek, úgy a botanikus kerteknek is szerteágazó feladatai vannak, a természetvédelemből, a kutatásból és az oktatásból is kiveszik a részüket. A Füvészkertben ezért hoztak létre egy tankertet gyerekeknek, valamint gyakorlatokat is tartanak itt egyetemisták és szakközépiskolások számára. Ami a kutatási munkát illeti, más intézményekkel együtt működve például az urbánus környezetet jól toleráló fákkal és sótűrő növényekkel is folytatnak kísérleteket, valamint arra vonatkozóan is, hogy hogyan lehet táptalaj nélkül szaporítani növényeket.

És ugyan ebből a látogatók nem láthatnak semmit, mert a közönség elől elzárt részen zajlik ez is, de a Füvészkertben ún. ex situ növényvédelem is folyik, ami röviden annyit tesz, hogy a növényeket nem a természetes élőhelyükön, hanem például botanikus kertekben nevelik, szaporítják annak érdekében, hogy fennmaradjanak. Így került ide például néhány évvel ezelőtt a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal együttműködésben egy budaörsi építkezésről több védett növény is, amelyeket azóta visszatelepítettek a szabadba egy, eredeti, az építkezés miatt megzavart élőhelyüknél ideálisabb helyszínen.

| Forrás: nlc.hu