Csipkerózsika ébredezik: július közepén nyitotta ki kapuit – egyelőre átmenetileg, egy október végéig látható kiállítás erejéig – a látogatók előtt a Közlekedési Múzeum, betekintést kínálva leendő kőbányai otthonába, az Északi Járműjavító Dízelcsarnokába. Volt egyszer egy Északi… a történet folytatódik című időszaki kiállításával öt év után jelentkezik újra önálló tárlattal az intézmény, méghozzá a vasúti járműgyártás és -javítás legendás egykori központjában.

„A múltat és a jövőt egyszerre mutatjuk be ezen az időszaki kiállításon – mondja Zsigmond Gábor, a Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese –, hiszen az Északi Járműjavító a főváros másfél évszázados ipari örökségi helyszíne, a tágabb környezete pedig Pest első mai értelemben vett ipari negyede volt a kiegyezést követő évtizedekben. Ennek a rozsdaövezetté vált környéknek a revitalizációját hozza majd el reményeink szerint múzeumunk új székhelyre költözése, az épületegyüttes újjászületése.”

Az Északi Járműjavító 2009 előtt

több mint egy évszázadon át az ország legjelentősebb vasúti járműjavító bázisa volt.

Az ipari örökségi helyszínben a Közlekedési Múzeum azonnal meglátta a lehetőséget. A mintegy százötven éves terület és a környék magában hordozza a járműgyártás és -javítás, valamint az egész magyar vasút örökségét, hiszen az Északi Járműjavító közvetlen közelében helyezkedett el a MÁVAG gyár és a Józsefvárosi pályaudvar is, ezek azóta bezártak. A kiállításon az egész környék történetét megismerhetik az érdeklődők.

A mostani tárlaton a nagyközönség ebben a formájában utoljára nyerhet betekintést az érintetlen ipari környezetbe, mielőtt megkezdik a munkálatokat a múzeum új épületének kialakításához.

A gyártelepen a kiegyezés évében indult a vagongyártás és vele együtt a járműjavító tevékenység,

kezdetben több kisebb cég által, majd 1873-ban egyesültek Északi Főműhely néven. A műhely hamar kinőtte már addig sem kicsi, összesen több mint 300 kocsi egyidejű befogadására alkalmas területét. Ekkor kezdték el építeni Feketeházy János tervei alapján az 1885-re elkészülő, szomszédos mozdonyműhelyt, a ma Eiffel-csarnok néven immár a Magyar Állami Operaház intézményeként látogatható műemlék épületet is. 1890-re a főműhely az ország legnagyobb vasúti javító- és alkatrészgyártó üzemévé nőtte ki magát. A tevékenységet mindkét háború megakasztotta. Jelentős változást hozott az üzem életébe a dízelmotorok térhódítása is.

„Az 1962-ben emelt Dízelcsarnok önmagában is jelentős építészeti érték páratlan belső tereivel, V pillérekre támaszkodó, a MÁV főépítésze, a Déli pályaudvart is alkotó Kővári György által tervezett irodaépületével” – mondja a főigazgató-helyettes. A csarnok két évtizeden keresztül korszerűnek számító járműjavító technológiáknak adott otthont, ám az 1980-as évekre a gépparkja elavult, s az üzem egyre súlyosabb szakember- és létszámhiánnyal, s a növekvő javítási időből származó egyéb problémákkal küzdött. A rendszerváltozás után több szervezeti átalakítás, majd összevonás sem menthette meg az Északi Járműjavítót a gazdaságtalanná válástól, s végül a bezárástól.

A látogatók az időszaki tárlaton megismerkedhetnek a magyar vasúttörténet néhány legendás járművével.

Látható két darab a MÁV tipikus dízel-tolatómozdonyából, a ma 448-asként nyilvántartott M44-es típusból, egy-egy példány az ikonikus 424-es gőzmozdonyból, a vasút-villamosítás kiemelkedő alakja, Kandó Kálmán által tervezett, 1932-ben forgalomba állított V60-as villanymozdonyból, a Szellem becenéven ismert magyar sebességrekorder 242-es gőzmozdonyból, a százéves Cmn személykocsiból és az 1935-ös Árpád gyors-sínautóbuszból, amely Budapest és Bécs között közlekedett. A járművek szorosan kötődnek a helyszínhez, hiszen többségüket ott javították.

A Közlekedési Múzeum korábbi kiállítóhelye régóta súlyos helyhiánnyal küzdött, így az intézmény nem tudta bemutatni bőséges gyűjteményét. A városligeti épület igen rossz állapotba került, ráadásul azbesztszennyezett is volt. Új helyszínül olyan területet kerestek, amely kötődik a járművek múltjához, és közlekedési csomóponton, jól megközelíthető helyen fekszik. 2017 decemberében született meg a döntés, hogy az Északi Járműjavító területén, barnamezős beruházás keretében épüljön fel az új múzeum. Az új helyszínen a korábbinál lényegesen nagyobb állandó, időszaki és szabadtéri kiállításokra is lehetőség nyílik.

A múzeum kiemelt célja a helyszínen ma látható, ipari múltat idéző állapot megőrzése és világszínvonalú kortárs építészettel való kiegészítése. A mostani tárlaton a kiállított közlekedési eszközök mellett az Északi Járműjavító jövőjét is bemutatja az intézmény. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megmutassa, miért éppen a Kőbányai úton épül meg az új múzeum, s hogy miként fog kinézni a megújuló környék.

Az Eiffel-központtal szorosan együttműködve

világszínvonalú kulturális központ létesül a X. kerületben.

2019-ben az új Közlekedési Múzeum terveinek elkészítésére kiírt pályázat szakmai zsűrije egyöntetű döntéssel a New York-i Diller Scofidio + Renfro építészirodát és magyar partnerét, az Ybl-díjas Noll Tamás vezette M-Teampannont választotta ki győztesnek. A tervezés jelenleg is zajlik, a Közlekedési Múzeum új állandó kiállítóhelye előreláthatólag 2026-ra készül el.

| Forrás: mandiner.hu