A Takarékoskodj! című társasjáték úgy lett valódi nosztalgiadarab, úgy testesíti meg az 1980-as évek retroérzését, hogy közben sosem övezte akkora kultusz, mint elődjét. Talán épp a termékként már lezárult életpályája is közrejátszik ebben - azt, hogy esetleg még mi, összeállításunkban mutatjuk be.

A világ egyik legismertebb társasjátéka, a Monopoly - mint eldőlt az akkori államapparátus berkeiben -, egyértelműen rendszerellenes volt az 1956-ot megelőző rákosista években Magyarországon. Persze más kérdés, hogy addig sem ezen a néven ismerhette a magyar közönség: a Monopoly - tömeggyártott termékként - 1935-ben jelent meg az Egyesült Államokban. Mégpedig, a sors különös fintoraként egy eredetileg az ingatlanbérbeadók túlhatalmát afféle aktivista akcióként pellengérre állító, és egy újfajta adókoncepciót népszerűsítő társasjáték (The Landlord's Game) átfazonírozásaként. Azt nem lehet minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy a Monopoly néven ismertté vált koncepció direkt másolata volt ennek a korábbi, tömeggyártásába soha nem került előképnek. De az biztos, hogy az alapvonások szó szerint "vaddá" tétele a kapitalizmus témájában a világ legismertebb - és egyben sokak szerint az egyik legrosszabb - gazdasági társasjátékát eredményezte.

Mindenesetre 1937-ben - azaz nagyon hamar az eredeti után - Capitaly néven megjelent a Monopoly ihlette magyar, játékpengősített változat, amelyben Budapestet nevezték ki a játszmák helyszínéül.

Ez a játéknév persze később, a kommunista fordulat után, végzetesnek bizonyult a termék számára.

A székesfővárosnak kinevezett játéktábla mellett vívott gigászi ingatlanügyleti csatározásoknak az '56-os forradalom előtti sötét években bealkonyult, amikor az akkori hatalom szőröstül-bőröstül betiltotta a Capitalyt - a biztonság kedvéért az amerikai eredetivel együtt, 1952-ben.

Tervektől a gazdálkodásig

Azt azonban, hogy a játék űrt hagyott maga után, a későbbi kádári érában is kénytelen-kelletlen, de felismerték az akkori irányítók, ami végül elvezetett az 1966-os, hasonló mechanizmusokra épülő - de a játékosok közötti interakciót teljesen száműző - Gazdálkodj okosan! megjelenéséig. A játék azóta is olyan alapélménynek számít a magyar családok többségénél, mint a magyar kártya, vagy az egy nejlonzacskóba belegyűrt sok nejlonzacskó. Az addig eltelt, a történelmi távlatban hosszúnak semmiképp nem nevezhető nagyjából másfél évtizedet azonban indokolatlan lenne csak úgy historikusan átugrani.

A későbbi aczéli kultúrpolitikát jellemző "tilt-tűr-támogat"-elvhármasból a Rákosi-kor "tilt"-ja úgy érte végzeteként utol a Capitalyt, és az addig annak révén rózsadombi, angyalföldi, kőbányai telkekkel, valamint közművállalatokkal a tábla fölé görnyedve kereskedő játékosokat, hogy közben kész válasza volt arra, mi legyen helyette. A játékkoncepció átalakított, Teljesítsd a tervet! névre keresztelt, kérészéletű, az akkori keleti blokkra szabott makrogazdasági változata azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiába adták már ki 1950-ben (kép a játékról ide kattintva látható). Alig akadtak olyanok, akiket lázba hozott, hogy a szovjet befolyás alatti országok tervgazdálkodási rendszereiben megfogant, nagyberuházási ötletek megvalósítása révén, "jópontok" szerzésével - ahogy nevezte a játék - arassanak játékbeli szocialista típusú győzelmet, ráadásul a játéktér közepére rajzolt gyerekként. A gigantikus infrastruktúra-fejlesztő és életszínvonal-emelő programokkal való zsonglőrködés jórészt csak akkor vezetett eredményre - de akkor szinte biztosan -, ha a játékosnak sikerült bedurrantania a nehézipart. Így innen - gondolhatnánk - egyenes út vezetett a Gazdálkodj okosan! egyéni szintre szabott, aprólékos mikromenedzsment világába.

Mégis, az 1956-os forradalom után tíz évet kellett várni, amíg a dobj és lépj! koncepciójú, magyar fejlesztésű gazdasági játékok leginkább emblematikus darabja a családokhoz kerülhetett, hogy onnantól kezdve számtalan kiadást megélve, a mai napig ott legyen a játékboltok polcain, egyszerre több változatban is. A termelési regények egyik örök hívókifejezését kölcsönöző cím nemcsak sejtette, hanem pontosan azt is adta a játékosoknak, amit ígért:

a szocialista építkezés kívánatos magatartásformáihoz való igazodási pontot, és a kor viszonyai közötti legfontosabb otthoni materiális javakért való, a dobókockával vívott küzdelmet.

A papírból kivágott rakétaporszívótól - ami akkoriban korántsem volt mindenhol megtalálható használati tárgy - a félszobányi rádióig és az italboltok elkerüléséig bezárólag, a hangsúlyosan forinttal dolgozó játék univerzuma egyrészt generációs élményeket jelenített meg, másrészt maga is generációs élménnyé vált.

Gyarapodástól a lehetőségekig

Azt, hogy a versenyjátéknak valójában egyáltalán nem nevezhető Gazdálkodj okosan! - a játékosok közötti direkt konfrontáció hiánya persze egyáltalán nem volt véletlen - sokat közölt a megjelenéskori társadalmi-gazdasági közegről, nem nehéz belátni, erről számos elemzés is készült már. A Gazdálkodj okosan! sem a semmiből érkezett, hanem továbbra is óriások vállaira felkapaszkodva - vagy legalábbis egyére, a Monopolyéra biztosan - vált megkerülhetetlenné, amely szerepét még napjainkban, a társasjátékipar elképesztő ütemű és színvonalú fejlődése közepette is őrzi, legalábbis Magyarországon.

Végül ez a játék és későbbi változatai is óriásnak bizonyultak egy másik játék, a Takarékoskodj! számára. Ha a tervteljesítő játék az 1950-es évek tervgazdálkodásának időszakáé, a Gazdálkodj okosan! az 1960-as, 1970-es évek lassú, de lehetséges, a másokkal való nyílt verseny nélküli előrejutásé, akkor a Takarékoskodj! még mindig a szűk, de már egyre szélesebb lehetőségeké.

Az 1981-ben kiadott játék adaptálta a korábban már megismert koncepciót a Gazdálkodj okosan!-ból, és bizonyos tekintetben "jobb" volt, mint a sokkal nagyobb ismertséget megszerző előd. Ez az állítás persze nem a játékot vezérlő mechanikákra utal, hiszen a Takarékoskodj!-ban a dobj és lépj! elve mellett a véletlenszerűen kihúzható szerencsekártyák ("levél") jelentették ugyanúgy a két fő szervezőelvet, mint az előtte-utána hasonló játékaiban.

A Takarékoskodj! azonban nagyobb, szélesebb, színesebb, gazdagabb volt kialakításait és alkatrészeit tekintve, mint elődje, és akkoriban nem feltétlenül általánosnak számító megoldással, többféle szimbolikus műanyag játékelemet is tartalmazott. Sőt, mivel játéktáblája csak félbehajtható, ezért az nem fért el a játék dobozában, így viszont a dobozzal együtt, rendkívül impozáns külsőt kölcsönzött a terméknek.

A műanyag alkatrészek a mai társasjátékoknál egyáltalán nem szokatlanok, ám akkoriban komoly fegyverténynek számított a Gazdálkodj okosan!-nal szemben, hogy nem papírházat kellett építeni, hanem 3D-s műanyagépületekből kellett a családi otthont és a víkendházat kialakítani.

Az autóra sem kellett éveket várni, mint a Merkúrnál. Hanem a játékos akár néhány kör alatt összerakhatta a szükséges összeget ahhoz, hogy

egy parányi, fröccsöntött műanyagdarabka formájában hozzájusson a családi járgányhoz.

Azt, hogy ezek miért az 1950-1960-as évek formatervezett valódi versenyautóira emlékeztettek a leginkább, rejtély övezi, De ez talán másodlagos is.

A negyven éve megjelent játék két fő mechanikáját tekintve lényegében azonos volt elődjével, a lassú gyarapodás némileg elnagyolt szimulátorával, de mind kialakítását, mind a játékostábla lehetőségeit tekintve, már az 1970-es évek végének, 1980-as évek elejének "vidám barakk" hangulatát jeleníti meg. Nemcsak élénk színeiben, hanem az évtized szocialista perspektíváiban is.

A tisztes gyarapodás céljai módosultak, már nem egy lakás berendezése, hanem az otthon, és mellette az autó, no meg a hétvégi, börzsönyi vagy dunakanyari víkendház eléréséért folyt a vetélkedés.

Persze a népnevelői attitűdöt sikerült ennél a változatnál is beledolgozni a játéktáblába: a Casco fontosságára az egyik játékosmezőn fára fölcsavarodott, lángoló autó rajza hívja fel a figyelmet, és a játékos bölcsen tette, ha felvértezte magát mindenféle nyeremény- és takarékbetétkönyvvel is, amint olyan mezőre lépett. Pénz persze járt itt is a kezdőmezőn való újbóli áthaladáskor, de az igazán nagy összegeket itt is Fortuna kegyébe kerülve lehetett bekasszírozni. Ennek híján viszont maradt: a takarékoskodás.

"A bankjegyeket nevezzük a játékban is forintnak"

Közben pedig ott volt a mámorító szabadság: az Ibusszal lehetett külföldre utazni, az autós és motoros túrák pedig olyanok voltak, hogy a játék logikája miatt, kötelezően részt kellett venni azokon. A hétköznapi élet apró-cseprő ügyeit, bosszúságait pedig adott számú körből való kimaradás modellezte. Ezek ugyanakkor néha meglehetősen nagy csapást jelentettek a játékosnak: egy kisebb betegség miatti SZTK-látogatás is két körre tiltotta el a dobástól.

Ahogy a Gazdálkodj okosan!, úgy a Takarékoskodj! is követte a tárgyi kultúrában lezajlott változásokat, és azokat a társadalmi, gazdasági folyamatokat, melyek a kádári évtizedek közül az utolsót megalapozták, illetve jellemezték. Persze a játékban még nem kapott helyet egy csomó, a gazdasági élet kereteinek újrarajzolásában és a magántulajdon mind hangsúlyosabbá válásában később szerepet játszó körülmény: nincs még gmk, nincs engedélyezett magánvállalkozás, és más, ehhez hasonlók. Mivel a játékosok cselekedetei direkt módon itt sem hatnak egymásra, és

mivel a játék nem elsősorban döntési helyzeteket, hanem adott fejlődési utat kínál, a játékosok egyéni szintjén jelentkező mikromenedzsment itt sem valódi modellezés, mintsem inkább iránykijelölés.

Nagyobb, hosszabb, vágatlanabb, és a játékban megjelenő témák miatt, valamint a látványosabb kialakítás okán, a nagyobb szabadság illúzióját kölcsönzi a Takarékoskodj!, mint elődje. Ez az illékonyság azonban megadta azt az élményt, hogy sokan "jobbnak" tartják, mint a Gazdálkodj okosan!-t, noha mechanikáit tekintve különbség nincs a kettő között, ahogy valódi döntési helyzeteket is csak elvétve kínálnak - igaz, akkor viszont mindig a nagy céljavak megszerzéséről van szó.

Az eredetileg pár száz forintért kapható Takarékoskodj! termékként nem futotta be azt a karriert, mint elődje, nem készült belőle napjainkban "Ország játéka" emblémával ellátott kiadás sem. Később megjelent egy "Napjainkban" utótaggal kiegészített változata is, ám ez valódi ritkaságnak számít. Szemben az alapjátékkal, melyből bár több példány vált múzeumok féltett kincsévé, az online adásvételi, aukciós oldalakon rendszeresen felbukkannak eladó példányok a nosztalgiázni vágyó játékosoknak.

Mert az 1970-es, 1980-as évek időszakának - ha nem is kizárólagos, de - egyik jellemző retroeleme, maga is a tárgykultúra részévé válva, a Takarékoskodj! gazdasági társasjáték. A lényegi különbség ugyanis a Gazdálkodj okosan! és a Monopolyhoz képest, hogy míg ez utóbbi kettő napjainkban is létező, kifejezetten életerős brand,

addig a Takarékoskodj! kifutott termékként már valóban a múlt élményeként, az egyéni és a kollektív emlékezet mezsgyéjén mozogó nosztalgiajátéknak számít.

A társasjátékozás világa az utóbbi néhány évtizedben mind üzleti, mind minőségi értelemben, az egyik legdinamikusabban fejlődő szektor volt globálisan. A becslések szerint a koronavírus-járvány előtt

a társas- és kártyajátékok globális piaca 12 milliárd dollár volt, de 2025-re már 25 milliárd dollárra nőhet, részben épp a járvány miatti otthon maradások hatására.

Beszédes az is, hogy a közösségi finanszírozás első számú felületét jelentő Kickstarteren évente összegyűlő pénz asztali társasjátékok finanszírozására bár bőven eléri azt, amit videójátékok szponzorálására költenek. A piac Magyarországon is rendkívül dinamikusan fejlődik, és fejlődött 2020-ban is, a felnőtt lakosság körében - tehát már korántsem csak gyerekek időtöltéséről van szó - a társasjátékokra jelentős keresletnövekedést mértek.

A magyar piac egy szeletét azonban továbbra is a Monopoly és annak megannyi változata uralja. Valamint persze - néhány más, az 1980-as évekből ismert játék újrakiadásával együtt - a Gazdálkodj okosan!, gondoskodva arról, hogy a retro helyett nagyon is jelenvalónak hasson az óriási takarítógép és a lakásba álmodott pingpong-asztal megszerzése. A Takarékoskodj! ezzel szemben úgy vált egy évtizednyi korszak lenyomatává és erős nosztalgiafaktor hordozójává, hogy előbb ment nyugdíjba, mint ma is "tevékeny" elődje.

(Forrás: origo.hu)