Téma: Az építészet természete

Hogyan kell nekünk – építészeknek, tervezőknek, várostervezőknek, művészeknek – reagálnunk a természetre, a környezetre és a változó éghajlatra? Ez a nemzetközi szimpózium az építészet természetét fogja feltárni: mint olyasvalamit, ami a környezetet használja és elfoglalja. Ez egy emberközpontú, kreatív folyamat, amelyet az elmúlt években károsnak vagy környezeti kockázatnak tekintenek.

Nem is olyan régen a városokat progresszív társadalmi eszköznek tekintették, most viszont – a klímaválság prizmáján keresztül – úgy tűnik, a városi életet átértelmezzük: közlekedés, energiafelhasználás, mobilitás, zsúfoltság, fejlődés, népesség... potenciálisan félelmetes kifejezések? A háború utáni vízió, hogy tudatos tervezéssel és ambiciózus fejlesztéssel jobb életminőséget (jobb világot) teremtsünk, manapság gyakran nevetségesnek tűnik. Sokszor hallani, hogy a jövőről inkább rettegéssel, semmint várakozással beszélnek.

A Covid után azonban úgy tűnik, hogy a világ megváltozik. Vannak, akik most úgy gondolják, hogy a „nemnövekedés”, a kisebb lábnyom, a kevesebb utazás és az alacsonyabb energiafelhasználás alkalmazásával jobbá alakíthatjuk a jövőt. Ez a megoldás? Vagy ez visszalépés?
A világ vezető építészei keresnek válaszokat az idei Nemzetközi Építészkongresszuson.