A legfontosabb, évről-évre erősödő benyomásom, hogy ezen a fesztiválon egyre inkább hot-topic lett a hr, a munkaerő-toborzás. A kecskeméti Mercedes gyártól kezdve a Hungarocontrolon és Alcatelen át a British Telecomig és Melódiák iskolaszövetkezetig rengeteg emberhiánnyal küzdő nagyvállalat, munkaerő-kölcsönző és hr-szolgáltató vonult ki a fesztiválra, hogy diákok vagy pályakezdők elérhetőségét, cv-jét begyűjtse, adott esetben a helyszínen leinterjúzza őket. Volt egy külön toborzó udvar, ami a Zyntern Karrier Zone nevet viselte, és ott volt a Citi Karrier Színpad is, ahol napközben szakmai beszélgetések zajlottak.

A fenti folyamatban nyilván szerepe van az EFOTT jelentős részben egyetemistákból álló törzsközönségének, illetve annak, hogy a vendégek többsége – ellentétben a Szigettel például – a fesztiválszínpadok lebontása után sem ül fel egy Amszterdamba, Brüsszelbe vagy Londonba tartó Ryanair-járatra, hanem visszamennek Budapestre, Szegedre és Pécsre, hogy a nyári szünet után gyakornoki helyeket, vagy szakmai pályájuk első állomását keressék.

Emellett hagyományosan felbukkant néhány olyan márka is, amelyeknek nem terem babér a szigetes fesztiválokon. Volt saját színpada a Pepsinek, és több helyszínen jelent meg a Bomba energiaital is, a Rauch pedig ismét a strandon nyomult, valamint a nagy partisátrat szponzorálta.