Feszült, titokzatos, szorongató – egy bűnügyi dráma ismérvei ezek, azonban most a Nobel-díjas Harold Pinter 1964-ben íródott drámáját jellemzik az említett szavak, melyet a miskolci közönség Ascher Tamás értelmezésében ismerhet meg június 26-án.
„Az Amerikában élő filozófiaprofesszor, Teddy és felesége Ruth hosszú évek után váratlanul hazalátogatnak a férfi munkásosztálybeli családjához Észak-Londonba, a régi családi házba, ahol apja, nagybátyja és két fivére laknak együtt. Mire megérkeznek, már teljes lángon lobog a családi sportpokol; durva bántások és szentimentális elérzékenyülések váltogatják egymást szeszélyesen az összezárt férfiak között. A csaknem elveszettnek hitt fiú és az izgalmas idegen nő hazatérése még tovább forralja az indulatokat, és veszedelmes viszonyok kezdenek kialakulni...”
A bevezetőben olvasható jelzőkkel maga a rendező illette az előadást, melyet a Kamaraszínházban mutat be a miskolci társulat. – Abszurd, képtelen és bizarr dolgok történnek az előadásban, ugyanakkor stílusában olyan, mint egy újnaturalista angol darab – foglalja össze Ascher Tamás a produkciót. Mint mondja, a Hazatérés egy olyan típusú előadás, amiben rendkívül részletesek a szerzői instrukciók. – Tulajdonképpen rendező nélkül is el lehetne játszani! Természetesen ezt félig-meddig idézőjelben mondom, hiszen az indítékok, valamint az, hogy ki mit és miért mond, az nem derül ki. Éppen ezért nagyon sok próba azzal telt, hogy megpróbáltuk megfejteni, azt, ami elsőre egyszerűnek tűnt, majd kiderült, hogy egyáltalán nem az, sőt, az érthetetlenség határán van. Persze aztán kiderül, hogy mindennek van valami titkos oka. Tulajdonképpen úgy próbáltuk a darabot, mint egy krimit – részletezi a rendező, aki elmondása szerint Miskolcon rendkívül kreatív művészekkel találkozott. – A próbák alatt is volt jó pár olyan inspiratív pillanat részükről, amikor javaslatokat tettek egy-egy jelenetnél, feltalálták magukat – mondja Ascher Tamás.
Gáspár Tibor színművészt Max szerepében láthatja a közönség, aki szerint egy igazán szórakoztató és magas ívű utazásra invitálja a nézőket az előadás. – Szinte mosolyogva nézi végig az előadást az ember, mint egy operettnél, amolyan „nem hiszem el, hogy ezt tényleg megcsinálta, de mégis!” módon – mondja a színművész. A történetben felsejlenek olyan momentumok, amelyek akár a saját életünkből, vagy a környezetünkből ismerősek lehetnek. – Bepillanthatunk abba, hogy egy család hogyan él. Nem csak Angliában, hanem akár a közvetlen közelünkben, most a jelenben. Láthatjuk azokat az aljasságokat, amiket egymással művelnek, amikor már természetükké válik, hogy bántsák egymást, és hogy miféle mocskos dolgokat képesek kitalálni, majd azt magukévá téve elhinni. Mindezek mellett azt hiszem, hogy mégis tudnak ezek a karakterek szerethetők lenni, ebben játszik fontos szerepet a humor – részletezi Gáspár Tibor.
| Esemény Menedzser
