Az elmúlt években, évtizedekben gomba módra léptek piacra az újabb és újabb művészeti vásárok, melyek a piac tradicionális szereplőit is arra kényszerítik, hogy újragondolják a pozíciójukat. A műtárgy.com eheti cikke az artnet nyomán ennek a megújulásnak az egyik példáját mutatja be, hogy a párizsi Biennale des Antiquaires milyen ráncfelvarráson megy éppen keresztül.
A Biennale des Antiquaires - amelyet idén szeptember 10 és 18. között tartottak meg a párizsi Grand Palais-ban - neve félrevezető lehet, mivel nem csak antikvitások, hanem számos más műalkotás is megjelenik a vásáron. Magát a vásárt több mint ötven éve rendezik még, és az idei felvonására 125 kiállító galéria került be. Azonban a vásár megújulásának részeként jövőre már 50 további kiállítót is várnak, illetve 2017-től a vásár az eddigi kétévesről éves rendszerességre vált, így a Biennale név helyett is kénytelenek lesznek mást keresni.
A vásár idén az eredetiség-ellenőrzési procedúráját is megszigorította az után a botrány után, amikor kiderült, hogy Bill Pallot, a 18. századi bútorokra specializálódott műkereskedő, két hamis szék elkészítését rendelte meg. Mindennek ellenére a Biennale des Antiquaires, melyet Dominique Chevalier, a Francia Műkereskedők Szövetségének elnöke, és Henri Loyrette, a Louvre korábbi igazgatója vezet, továbbra is kiemelkedő szereplője a műtárgypiacnak, és a vásáron olyan galériák állítanak ki, melyek a másodlagos műtárgypiac legdrágább szegmensére specializálódtak. Ezek a galériák adják a vásár sajátos hangulatát, mivel a látogató biztos lehet benne, hogy minden standnál mesterművekkel találkozik. A vásáron, különösen a mostani, a kortárs művészet felé történő nyitással, egymás mellett lehet látni az reneszánsz, görög és egyiptomi művészet kiemelkedő alkotásait olyan 20. századi alkotók műveivel, mint Lucio Fontana vagy Michelangelo Pistoletto. A vásár különlegessége az is, hogy a kiállító galériák közül számos családi tulajdonú, ami egy sajátos személyességet ad a vásárlásnak, nézelődésnek.
Biennale des Antiquaires egyik legfontosabb idei változtatása, hogy kisebb hangsúlyt fektetnek az ékszerekre, és jóval nagyobbat a festményekre. Így a barokk bútorok közt bármikor felbukkanhat egy Damien Hirst festmény aminek az árcéduláján 650.000 eurós összeg virít. De a festményeken túl is olyan különlegességek kaphatók még, mint a svájci ékszergalériának, a De Grisogonónak, a “The Constellation," nevű 813 karátos nyersgyémántja, amely bár első ránézésre egészen hasonlít egy kvarckristályra, de az értéke 63 millió dollár.
A Landau Fine Art, melyet egy házaspár visz, ugyancsak visszatérő vendége a vásárnak, ők főleg modern művészettel foglalkoznak és olyan alkotók műveit árulják, mint Amedeo Modigliani, Marc Chagall és Henry Moore. Az egyik eladó művüket, a francia fauve művész, André Derain Bateaux sur la plage a Collioure, című művét, mely 3,75 millió dollárért eladó, nem csak gyűjtők vennék, hanem a Pompidou is kölcsönkérné egy kiállításra.
De nem ez az egyetlen múzeumba kívánkozó mű a vásáron. A Galerie G. Sarti standjánál a velencei Francesco De'Franceschi 15. század közepi Vierge a l'Enfant című képe 100.000 euróért eladó, ami jól mutatja azt a piaci tendenciát, hogy manapság a régi mesterek művei sokszor jóval kedvezőbb áron érhetőek el, mint a kortárs műtárgyak. Ehhez elég csak ránézni a londoni Cyzer & Zakaim kínálatára, akik Pablo Picasso egy kései, Trois nus című munkáját árulják 895.000 euróért.
Míg a Biennale des Antiquaires közvetlen versenytársa, a maastrichti TEFAF a tengerentúlon terjeszkedik, a párizsi vásárnak is fel kell nőnie kurrens piaci elvárásokhoz, amire a kortárs művészet hangsúlyosabb szerepeltetése egy jó megoldás lehet.
(Forrás: Nagy Kristóf, műtárgy.com)
