Alsógallát választottam túrám kiinduló- és végpontjának, így egy igazán kellemes túrát tudok nektek ajánlani, a Turul emlékművel és a Rantzinger Vince kilátóval, hogy a Gerecse eldugottabb erdein keresztül megcsodálhassátok az előbbiektől lényegesen kevésbé látogatott Peskő-hegy barlangját, látványos sziklaszirtjeit, Vértestolna érintésével.

Ha ráülök a bicajra, általában minden kispolgári gondom eltörpül az előttem tornyosuló hegy árnyékában. Így történt ezen a verőfényes keddi délutánon is. Alsógallán leszálltam a vonatról, hogy bő fél kilométert keletnek tekerve rácsatlakozzak északnyugati irányba a jól kitáblázott Bányászati Emlékek túraútvonalra. Egészen a Turul-emlékmű feletti parkolóig jó minőségű aszfalton zúgattam az elektromos Haibike CF SE mountain bikeom motorját és bütykös gumijait. Vértestolnáig itt az utolsó lehetőség feltölteni kulacsunkat, érdemes erre odafigyelni!

A Szelim-lyukat a Turul irányából több ösvényen is meg lehet közelíteni, egyik keskenyebb, másik szélesebb. Meglepetésemre még egy ilyen kora tavaszi hétköznapon – március 21. – is látogatják kirándulók mindkét látványosságot, nem hiába.

Anonymus szerint Bánhidán verte meg Árpád vezér Szvatopluk seregét 907-ben, ennek millenniumán, 1907-ben állították az emlékművet. A Bánhidát kitárt szárnyaival védelmező vas- és alumonstrum Európa legnagyobb turulmadarat ábrázoló szobra.

A Szelim- lyuknak négy bejárata és két mennyezeti felszakadása van. Az északi bejárat 1 méter széles és 2 méter magas hasadék.
Utóbbi bejáratot közelítettem meg a barlang tetejéről lefelé vezető meredek lépcsőn. Bringám bő 80 centi széles kormánya nem bátorított fel a viszonylag keskeny lépcsősoron legurulni, a bejárat hasadéka pedig helyenként olyan keskeny, hogy rendesen feladvány volt begurítanom eme pompás eszközt. Megérte.

A barlang őskori lelőhely, több őskori kultúra leletei kerültek elő, egyes leletek arra utalnak, hogy már 80 000 éve is lakták neandervölgyi emberek.

Nem véletlen, hogy a Változó állapotok c. film egyik jelenetére emlékeztet a legnagyobb bejárat. Ezúttal volt alkalmam fotókat készíteni úgy, hogy nem háborgattuk egymást a többi kirándulóval.

Utamat a barlang tetejéről tovább folytattam a Csúcsos-hegy irányába. Ez egy helyenként meredek emelkedő, és ahol meredek, ott köves is. Megpihentem kicsit a Ranzinger Vince kilátónál, amiről azóta tudom, hogy egy valódi bányászati aknatorony. Sokáig nem haboztam, már nagyon csalogatott a Farkas-völgybe vezető piros háromszög jelzés. Az egyik keresztbe kidőlt fának támasztottam a járgányt, hogy megcsodáljam, miként borult egyszerre Fradi és Újpest színekbe az egész Gerecse az odvas keltikék virágzásának köszönhetően. Vigyázat, amilyen illatos, olyan mérgező! Egy terepfutó kolléga lazán átszökellt a fatörzs felett a völgy irányába, mire befejeztem a fotózgatást, már visszafele jött. Kérdőn néztem rá, mire ő töredelmesen bevallotta, hogy egyszerűen félúton elment a kedve, inkább megfordult. Na lássuk!

Amellett, hogy hivatalosan még mindig nem bringázhatóak turistaösvényeink, ez egy kimondottan élvezetes, haladó enduro, avagy all-mountain jellegű lejtő. A helyenként szűk ösvényen a legijesztőbb sziklás léptetőt könnyedén vettem. A lentebbi szakasz egyre meredekebb, porosabb, csúszósabb volt. Egy belógó fáktól, meg egy karószerű facsonktól szűkös helyen inkább le is szálltam. Inkább haladóknak, csak hétköznap.

A völgybe leérve megszaporodtak a télen kidőlt fák. Sajnos a Farkas-völgy még téli álmát alussza, a leleményes kirándulók
az ösvény mellett helyenként apró egérutakat hoztak létre a törzseket- ágakat- bogakat megkerülendő. A völgyből felérvén nekiindultam a Vaskapu emelkedőjének, ami jobban járhatónak bizonyult. Azért tartogatott meglepetéseket, szerencsére a látvány kárpótolt. Az itt jelölt barlangok nagyrészt Hófehérkéről és törpéiről kapták nevüket. A Vértes László barlangnál kirakott tábláról megtudtam, hogy ezeket a triászkori függőleges víznyelő mészkőbarlangokat biztonsági okokból 1978-ban lezárták. Megmásztam a szurdokvölgyet.

A Halyagos-rét előtt rönkökből kialakított pihenőhely várja a megfáradt túrázót.

A láthatóan vadlegelőnek kialakított tisztáson próbáltam a madárdalból, méginkább az útvonalak minőségéből kikövetkeztetni, melyik útvonalat válasszam Vértestolnára lecsorogni. A térképen is ígéretes erdőgazdasági nyomvonal végig tisztának bizonyult, akadálymentesen ereszkedtem jó 150 méter szintet.

Belekukkantottam a helyi utánpótlás futballedzésébe, engem viszont a klasszikus orosz terepjáró után kötött vaskos vashenger nyűgözött le igazán. Vértestolnán áttekerve, kerítése mögül meglestem a Sváb tájházat. A község keleti végének lankás legelőjének látványa ugyancsak megfogott valamiért. Innen nem messze jobbra fordultam, természetvédelmi táblák, lilával festett Mária út, és egy sorompó jelezték: jó helyen járok. Sokáig nem maradtam a turistaúton.

Orromat és a térképet követve jutottam fel Pes-kő-hegy legtetejére.

Már út közben is lenyűgöztek a kikandikáló mohos mészkőkockák, ez a Pes-kő-barlang közelében egyre csak fokozódik. Gyalogszerrel bejártam – megcsodáltam, amit csak lehetett, noha a hegy tetején még melegítettek az utolsó napsugarak, a barlang délkeleti fekvésű teraszán már rég beesteledett.

Széles, jól járható erdészeti utakon Pes-kő aljára értem, és becsatlakoztam a korábban elhagyott Mária útba. Nagyonis lemenőben volt a Nap, ezért nem álltam meg Koldusszállásnál, pedig igazán barátságos erdészek üdvözöltek egy terepjáró platójáról! Itt hagytam el a Mária utat, hogy az erdészet bitumenútján biztosra menjek: át a M1 autópálya alatt. Az erdészeti út az 1119-es számú útba torkollik, itt jobbra vettem az irányt, még éppen alkonyati fényekben értem az alsógallai vonatállomásra.

A túrát rásegítés nélkül, hagyományos bicajjal is jószívvel ajánlom: tartalmas, változatos, a látnivalókkal akár egész naposra kihúzható fél napos túra két keréken, távol a város zajától.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

• Táv: 35 km, szint: 750 méter, idő fotózással: 4 óra, nehézség: közepes
• Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

A cikkben szereplő Haibike CF SE elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

| Forrás és fotó: bringazas.hu