Az arborétum a fák állatkertje, azaz itt olyan példányokat tekinthetünk meg, amelyek nem képezik részét az ország természetes flórájának, de ettől még némi gondoskodás árán igen vígan eléldegélnek ezen az éghajlaton is. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, mint a tökéletes célpontot egy nyaralás eltöltésére, hiszen a legmenőbb arborétum sem nyújt többet egy lenyűgöző erdei sétánál, így inkább amolyan kirándulásként kellene felfogni az arborétumok meglátogatását.

Szerencsére Magyarország bővelkedik arborétumokból, így válogathatunk a felhozatalból. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy ezek legtöbbjének van specifikus időszaka, amikor a legjobban megéri felkeresni őket (adott fajták virágzási periódusa, az őszi színkavalkád, stb.), bár az is igaz, hogy alapesetben is egy kiválót lehet bennük sétálni.

Kámoni arborétum (Szombathely)

A 19. században Kámon még önálló település volt, és csak később vált Szombathely részévé. Egy helyi földbirtokos, Sághy Mihály és fia, Saághy István kezdték el kialakítani az arborétumot, az 1930-as években már vagy félezer fásszárú növény élt a kertben, ám a második világháború alaposan elbánt a kámoni arborétummal is. Először katonai táborként használták, majd a háború utáni ínséges időkben a faállománya nagy részét kivágták és eltüzelték.

Az 1960-as évekre éledt újra és ma már az ország leggazdagabb fásszárú gyűjteményével rendelkezik, vagy 3 200 fa és cserjefajnak ad otthont,

köztük örökzöldekkel, babér és juharfákkal, magnóliákkal és különféle cédrus és ciprus fajokkal, de itt található Magyarország legnagyobb kaktuszgyűjteménye is.

Szarvasi Arborétum (Szarvas)

A szarvasi arborétum története a 18. század végén kezdődött, amikor az olasz származású báró Bolza Péter császári-királyi tábornok szolgálatai elismeréseképpen magyar nemességet és ezzel Szarvas környékén birtokot kapott az uralkodótól. Az ő dédunokája, gróf Bolza Pál, akire a nagybátyja, Bolza József (a családban csak Pepi bácsinak szólították, innen jön az arborétum közismert neve, a Pepi-kert), végrendeletében az arborétum területét hagyta.

Bolza Pál lelkes kertépítész és növényhonosító volt és be akarta bizonyítani, hogy az Alföld termőképesség szempontjából lesajnált területén is meg lehet honosítani más éghajlathoz szokott növényeket és biztosítani egészséges fejlődésüket.

A kísérlet annyira jól sikerült, hogy 1957-re a Pepi kertben már 1 392 fa és cserjefaj élt, melyeket a világ minden pontjáról (Mexikótól a Himalájáig, sőt még néhány afrikai faj is található köztük) szállítottak ide.

Folly Arborétum (Badacsonytomaj)

A fenyőmúzeumnak is nevezett parkot dr. Folly Gyula, a közismert pécsi Zsolnay-család háziorvosa alapította az 1900-as évek elején. Az arborétum érdekessége, hogy a történelem viharai ellenére még ma is az alapítócsalád kezelésében van, sőt az elmúlt 100 év során még bővíteni is sikerült nekik, így ma már a parkban és a hozzá csatlakozó erdőben mintegy 400 fenyőféle és 200 lombos fa és cserje él.

A környék szépségét csak emeli, hogy mindezt a Balatonra letekintő Kisörsi-hegy oldalában alakították ki, így nem csak az arborétumban, de a lenyűgöző tóparti panorámában is gyönyörködhet az, aki idelátogat.

Persze óvatosan, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy jobb ötlet ide autó nélkül érkezni, lévén, hogy a badacsonyi borok csábításának igen nehéz ellenállni (és persze az arborétum részét képezi egy borospince és egy borászat is, elvégre a Balaton-felvidéken vagyunk), így mindenki jobban jár, ha a kocsit hanyagoljuk.

Tiszaigari Arborétum (Tiszaigar)

A tiszaigari arborétumot a 19. század második felében, a Tisza-szabályozásának következtében, a környéken telket vásárló Széky Péter és később fia, ifj. Péter kezdték kialakítani. Külön érdekesség, hogy ifj. Széky egy barátja segítségével folytatta a munkát, aki nem volt más, mint a szarvasi arborétum kialakítója, gróf Bolza Pál.

Ők ketten egyébként a későbbiekben is együttműködtek és ahogyan a lelkes gyűjtők csereberélik egymás között a kollekcióik darabjait, úgy tettek ők is a fákkal és növényekkel.

Sajnos azonban a két Széky munkája nem bizonyult időtállónak, ugyanis a második világháború nem vonult el nyomtalanul az arborétum fölött, ráadásul az azt követő években elhanyagolták, több ritka fáját is kivágták. Az 50-es évektől, már állami kézben, újra virágzásnak indul és a ma itt található 400 féle fa és cserje közül a kúszó farkasalma, nagylevelű liliomfa, tulipánfa, illatos fűszercserje, amerikai ámbrafa, amerikai sárgafa, gránátalma, egylevelű kőris és a hasogatott levelű bodza is értékes részét képezi a gyűjteménynek.

Alcsúti Arborétum (Alcsútdoboz)

Az arborétum alapjait a legmagyarabb Habsburgnak is nevezett József nádor tette le, hiszen itt voltak birtokai és bár szerette a magyar vidéket, mégis hiányzott neki a schönbrunni kastélykert pompája, így egy onnan hazatért kertésszel, Jámbor Vilmossal az egykori birkalegelő helyére terveztetett a kastélyához egy angolkert szisztémájú parkot.

Ennek következtében a kertben valamennyi fa mesterséges telepítés eredményeként jött létre, és egy olyan arborétum alakult itt ki már a 19. században, ami 300 olyan fafajt tartalmazott, melyek addig ismeretlenek voltak Magyarországon.

Szerencsére az arborétum jobban bírta az idő vasfogát, mint József nádor egykori kastélya, így a park még ma is gyönyörű, ellenben a kúriának már csak a romjait tekinthetjük meg ott. A park egyébként elsősorban a hatalmasra nőtt, öreg fái miatt kedvelt kirándulóhely, egy sor egzotikus örökzöldet találhatunk itt, mint az andalúziai jegenyefenyő, vagy a kolorádófenyő, de meghatározó a park közepén lévő tónál álló, a louisianai lápi világ jellegzetes darabjaként ismert amerikai mocsárciprus is.

(Forrás: startlap.hu)