„Hölgyem, szívesen hazavinné a kép eredetijét, és kiakasztaná a nappalijába?” – szegezem neki a kérdést a Szőrmaszk című Verebics Ágnes-festmény reprodukcióját percek óta fixírozó hölgynek, aki csípőből válaszol: „Nemcsak az eredetit, de még ezt a másolatot is!”
Nem ő az egyetlen, aki megszakítja délelőtti sétáját a Kodály köröndön, ahol a Szinyei Merse utca torkolatának két oldalán fotók, illetve festmények másolatai lógnak a kerítésre függesztve. Húsz fotó és huszonhárom festmény zuhan ránk elemi erővel Budapest egyik leghangulatosabb terén, mintegy kontrasztba állítva a szépséget a koronavírus-járvány okozta drámák olykor tragédiába hajló ábrázolásával. Mert a Standby kiállítás ihletője az emberiség történelmének – most már különösebb kockázat nélkül kijelenthetjük – egyik legsúlyosabb krízise.
A standby – magyarul készenlét – várakozó létállapot egy bizonytalan szituációban. Ezt a címet választotta a kiállításnak Szilléry Éva kolléganőnk, a Magyar Nemzet kulturális rovatának munkatársa, a tárlat – kurátora? menedzsere? gründolója? Alighanem mindhárom egy személyben. Éva és szervezőtársa, Raden Hannawati szándékai szerint a Standby rendhagyó kiállítás; egyszerre kiállás a pandémia időszakában nehezebb helyzetbe került kortárs művészek munkái mellett, főhajtás az egészségügy állhatatos dolgozói előtt és figyelemfelhívó gesztus az Andrássy út egyik legszebb terének még fel nem újított két épületéért. A művek október elejéig tekinthetők meg a téren, majd a tervek szerint újabb helyszíneken is láthatók lesznek.
A teljes cikk: „Szavamra, hazavinném a nappalimba!” - index.hu
