Sankt Corona am Wechselen is egyre rövidülnek a havas időszakok, a helyiek épp ezért a hómentesen űzhető sportok felé fordultak. Például a bringázáshoz.

Hazánk sem áll rosszul bringázásra alkalmas hegyekből, de valahogy nyugaton komolyabb kultúrája van a kerékpársportnak. Ez nem csak a legális, karbantartott ösvényekben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy nem kergeti az embert az erdész. A szervezettség és a átgondoltság komolyabb gyomrosként csapja meg az embert már a parkolóban, és nem csak a táj általános rendezettsége miatt.

A hegyen bringázás megkövetel egyfajta alapvető tapasztalatot, hiszen még egy könnyűnek tűnő akadályon is elképesztő szaltót lehet dobni. Épp emiatt nem árt fiatalon elkezdeni, de ha valaki úgy érkezik meg a Wexl Trails-re, hogy utoljára akkor ült bringán, amikor gimisként azzal ment kocsmázni, itt segítenek. Nem csak oktatásra lehet befizetni, de még bringát is bérelhet, a legjobb viszont az, hogy tényleg minden fejlettségi szinthez van ösvény, amely sikerélményt ad. Még a kisgyerekeknek és a nagyon kisgyerekeknek szánt pályákat is megkülönböztetik, akinek már csak a minimális érdeklődése megvan a sport iránt, az garantáltan talál magának élvezetes nyomot.

A park gerincét viszont a single trail és a flow trail adja. Nehéz nem béna magyar fordítást találni nekik, előbbire talán az egynyomos ösvény a legkevésbé kellemetlen, ez tulajdonképpen a hagyományos erdei ösvény, amelyet úgy jelölnek ki, hogy a lehető legtöbb természetes akadály legyen rajta. Kövek, sziklák, keresztben fekvő fatörzsek, a lényeg, hogy minél jobban átmozgassa az embert. A Wexl parkban ehhez már tudás kell, inkább haladóknak való a nyom, bár sok múlik az elvállalt tempón is. Az ugratók persze mindenhol kerülhetők, vagy könnyedén átgurulhatók, ettől függetlenül oda kell figyelni, a jól kiépített ösvénybe ugyanolyan belefejelni, mint az elhanyagoltba.

A teljes cikk: Ezt nyújtja egy profi bringapark