A megnyitóra még Balog Zoltán is kiutazott, és elmondta, hogy ez az esemény jó alkalom a két ország közötti gazdasági kapcsolatok erősítésére. A Híradó tudósítása szerint Svájcban „felfokozott” az érdeklődés hazánk iránt, így sokat profitálhatunk a díszvendégségből.

Montreux-ben idén egyetlen ország, Magyarország kapta meg a díszvendég címet és a hozzá járó 400 négyzetmétert, hogy bemutassa magát. Ezek után szinte biztosra vennénk, hogy közel egyévnyi készülődés után valami rendkívülit sikerült itt összehozni. Kint jártunk Svájcban, hogy megnézzük, hogyan is akarja eladni az országot a részvételt szervező külügyminisztérium, és nem lettünk boldogak a látványtól.

A hatalmas pavilonban összesen egy darab magyaros étterem, néhány matyó hímzéses terítő és papucs, valamint egy aprócska borkóstoló stand van. Persze most mindenki azt gondolja, hogy ez újságírói túlzás, de nem. A magyar pavilonban szinte senki sincs, amikor már nagyon üres, kitesznek valakit az ajtó elé népviseletben, hogy hímezzen.

Magyarország? Az hol van?

Hol van a magyar stand? Ez jelenleg a leggyakoribb kérdés a karácsonyi vásárban, sikerült ugyanis egy olyan épületet felhúzni, amire sem egy magyar zászlót, sem egy táblát nem raktak ki. Szemben vele van egy lángosos bódé, általában tőlük kérdezik meg, hogy hol vannak a magyar cuccok. (Kaptunk újabb képeket a helyszínről, azóta jóval nagyobb feliratokat tettek az épületre.)

A lángost sajnos nem nagyon veszik, amit nem értenek az árusok, mert Németországban mindig olyan jól megy, naponta ezret is eladnak, a svájciaknak azonban, úgy tűnik, nem kell. Ezen valószínűleg az sem segít, hogy egyáltalán nincs kiírva, hogy mi is az a lángos. Csak egy tábla, rajta a Langosch felirattal, illetve hogy ne hazudtoljuk meg magunkat, egy elázott A/4-es papírra nyomtatva, hogy amúgy 7 svájci frankba kerül (több mint 2000 Ft).

A magyar épületbe lépve falócák és egy Ungarische Speisekate, az étterem étlapja fogad. Furcsa, hogy senkinek nem jutott eszébe, hogy francia nyelvterületen (márpedig Montreux francia Svájc) ez nem igazán szerencsés. Az étlap mellett bontott Erős Pista, háttérben egy cimbalmos és egy hegedűs húzza a cigányzenét. Aki be is jön, többnyire kimenekül.

Magyarországról nincs egy leírás, nincs egy térkép, sőt nincs egyetlen kép sem. Budapestről és a Balatonról szó sem esik. Egyedül Mezőkövesdről és a matyó hímzésről van egy leírás, magyarul, angolul, németül és lengyelül. Tényleg nem szólt nekik senki, hogy itt franciául beszélnek?

A díszvendégség egyébként nem volt teljesen ingyen, a helyért fizetni kellett 44 ezer svájci frankot, ami nagyjából 13 millió forint. A matyó standon egy mezőkövesdi egyesület árulja a hímzett terítőket, illetve Balogné Novák Judit a kézzel hímzett matyó papucsokat, 220 svájci frankért, ami baráti árfolyamon számolva is közel 60 ezer forint. (A Judy Shoes nevű márkáról egyébként semmit nem találtunk az interneten, mindössze egy Facebook-oldala van, amit júliusban hoztak létre, konkrétan mintha kifejezetten erre az alkalomra indult volna a márka.)

60 ezerért adni egy papucsot erősen lenyúlásszagú, főleg úgy, hogy a pavilonban semmi más magyar dolog nem kapható. Ha már láthatóan arra utazunk, hogy nekik úgyis van pénzük, akkor miért nem próbáljuk elérni, hogy az idelátogató félmillió svájciból legalább száz eljöjjön jövő nyáron Magyarországra? Miből állt volna kitenni egy képet Budapestről? Vagy a Balatonról? Vagy egy leírást a fürdőinkről – amit Svájcban talán el is lehetne adni. Vajon miért a matyó hímzéssel nyomulunk? Főleg, ha kimondottan az a cél, hogy svájci turistákat csábítsunk ide.

Egyedül a kicsi boros stand vállalható az egész helyen, ezt egy kis cég szervezte, ami kifejezetten a magyar borok svájci forgalmazására állt rá. Így legalább a helyben kóstolt borok rögtön meg is rendelhetők. Kisbán Balázs nemcsak hogy vállalható, de kifejezetten minőségi borkínálattal dolgozik. Francia Svájcban ráadásul a magyar borokkal lehetne is nyomulni, a Genfi-tó partján kifejezetten jó borokat készítenek, az itt lévő, teraszos kialakítású Lavaux borvidék az UNESCO-világörökség része, a helyiek nagyon szeretik a borokat.

Megkerestük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot is, mint válaszukban írták, a koncepció kialakításában, a kiállítók kiválasztásában részt vett a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, a Hagyományok Háza, a Magyar Turizmus Zrt. és a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. Hangsúlyozták emellett, hogy a kiállítóknak a részvételi költséget maguknak kellett állni, a minisztérium ezt nem támogatta, a kiállítók kis száma talán ennek is betudható.

Mindig ugyanúgy

Az, hogy a magyaros étterem többnyire üres, nyilván nem véletlen, egy beülős étterem valószínűleg eleve tévedés. Egy karácsonyi vásár nem az a beülős műfaj, minden kint zajlik, a lényege, hogy karácsonyi hangulatban, melegítők alatt az emberek isznak és dumálnak, a legkevésbé akarnak beülni egy falócás helyre. Aki benyit, többnyire tanácstalanul ácsorog a két zenész előtt. Pislog jobbra-balra, majd kimegy. Pedig azt sem mondhatjuk, hogy feltétlenül rosszul járna, aki marad, én végigettem az étlapot, a gulyáslevessel nincs gond, a marha- és a báránypörkölt is jó volt – igaz, svájci marhából és svájci bárányból készült mind kettő.

Az éttermet egyébként az a kecskeméti székhelyű Vécsy és Társa Kft. üzemelteti, amely 25 éve nagyjából minden külföldi vásárban képviseli a magyar gasztronómiát. Vécsy György már több mint háromszáz vásárt és három világkiállítást is csinált a magyar államnak, köztük a hannoverit, ahol szerinte a magyar étterem volt messze a legnépszerűbb. Gyakorlatilag úgy tűnik, szinte minden magyar gasztronómiai képviseletet ők bonyolítanak a nemzetközi vásárokon, ami a kormánynak is kényelmes, hiszen általában Vécsy építi fel az éttermet, hozza és fizeti a személyzetet és az alapanyagot, a kínálat pedig mindig ugyanaz. Természetesen a bevétel is az övé, de legalább a kormánynak nem kell azon gondolkodnia , hogy mit is képviseljen külföldön a magyar gasztronómia.

„A modernnel külföldön nem lehet labdába rúgni, kizárólag a rusztikusra van igény. Aki eljön egy vásárba, az nem egészségesen akar enni, mindenki gulyást akar, meg cigányzenét" – állítja Vécsy. Ezt bizonyítja, mint mondja, hogy a hannoveri világkiállításon naponta 500 Erős Pistát és összesen 36 ezer adag gulyást adtak el, többet, mint sörből.

Mint Vécsy elmondta, ő is tudja, hogy állandóan felmerül, hogy ne a gulyást meg a cigányzenét mutogassuk, de akkor mit? Erre senki nem mond semmit soha, és ő nem érti: mit kell szégyellni egy levesen? Vécsy ugyanakkor maga is elismeri, hogy a gulyás sikere kizárólag Németországban megkérdőjelezhetetlen, sem itt Svájcban, de még Ausztriában sem mennek jól a gulyásos-cigányzenés haknik.

Karácsony a pálmafák alatt

A montreux-i karácsonyi vásár (Montreux Noël) az egyik legismertebb adventi esemény, idén 21. alkalommal rendezik meg. 1995-ben helyi kereskedők alapították abból a célból, hogy csempésszenek egy kis életet a tópartra télen is. A Genfi-tó szinte pontosan akkora, mint a Balaton, és sokáig ugyanazzal a problémával küzdött: bár nyáron zsúfolt üdülőhely, télen teljesen kihalt. Tudatos programszervezéssel azonban mára sikerült ezen változtatni, a mountreux-i vásár több mint félmillió turistát vonz évente, egy részük Franciaországból érkezik, 90 százalékuk azonban a 8 millió lakosú Svájcból. Húsz év alatt tehát sikerült elérni, hogy a svájciak elég nagy százaléka télen is elutazzon a tópartra.

A mountreux-i vásár azért is különleges hangulatú, mert a svájci városkának meglehetősen enyhe a klímája, Svájcra nem jellemzően ez egy pálmafás hely. A vásár húsz éve alatt annyira népszerű lett, hogy folyamatosan újítani kell, ma már egy egész karácsonyi világot építettek köré. Montreux-ből fogaskerekűvel lehet feljutni a közelben lévő 2200 méteres csúcsra, ahol a Mikulás lakik. Így a pálmafás tópartról negyven perc alatt kétméteres hóba jutunk.

A Montreux Noël vásáron mintegy 160 standot állítanak fel, ennek elég nagy része kajálós hely.

www.myswitzerland.com

(Forrás: Index.hu - Kalas Györgyi)