A kardiotanösvények tele vannak pulzusszám-emelkedéssel járó terheléssel, úgyhogy amikor felértünk a hármashatár-hegyi szívbarát tanösvény csúcspontjára, nemcsak az elénk táruló látványban gyönyörködtünk, de a szívdobogásunkat is éreztük – pedig csak a rövidebb utat tettük meg.

A szerda reggelünket kivételesen nem a szerkesztőségben, hanem a Hármashatár-hegyen kezdtük, hogy megnézzük a héten átadott kardiotanösvényt, ami egyébként a Budapesti Szent Ferenc Kórház által létrehozott „Út az egészséghez”-program része. Mielőtt belemerülnénk a nagyjából egyórás kirándulásunk leírásába, fontos tisztázni, hogy mik is azok a szívbarát kardiotanösvények, amikről egészen sokáig mi is azt gondoltuk, hogy olyan útvonalak, ahol 1-2 kisebb emelkedőt leszámítva nagyjából sík vagy egyáltalán nem megerőltető terepen „kirándulhatunk”. Az „egészen sokáig” gondolata pontosan a hármashatár-hegyi tanösvény lejárása előtti estéig tartott, amikor is konstatáltuk, hogy egy ilyen tanösvény azért valamennyi terheléssel és bizony pulzusszám-emelkedéssel is járni fog.

A kardiotanösvényeket elsősorban szív- és érrendszeri vagy magasvérnyomás-betegséggel élők számára hozták létre, de bárkinek ajánlott, aki egy kicsit is kíváncsi, milyen egészségi állapotban van a szíve. A tanösvényt a szakemberek úgy alakították ki, hogy a megfelelő helyeken pulzusmérő pontokat jelöltek ki, így minden változást pontosan követhetünk és a túra elején felvett kis túralapra lejegyezhetünk – ha nagyon kíváncsiak vagyunk, ezt a papírt minitúránk végeztével el is küldhetjük a kórház szakembereinek kiértékelésre.

Ha úgy döntünk, hogy már a Fenyőgyöngyénél található buszfordulótól sétálnánk egy picit – és persze ha tömegközlekedéssel járunk –, akkor a Szépvölgyi út mentén egy kellemes és széles sétány vezet el a tanösvény kiindulási pontjáig. Ez egy kb. 10-15 perces séta, tempótól függően, de arra épp elég, hogy a következő felfedezéseink útvonalát is elkezdjük tervezni, legalábbis a szerteágazó ösvények láttán mi pont így tettünk. A hármashatár-hegyi szívbarát tanösvényt elérve két útvonal közül választhatunk, attól függően, milyen az egészségi állapotunk és az állóképességünk.

Ha minden rendben van, és hozzá vagyunk szokva a hosszabb, dinamikusabb túrákhoz, akkor nyugodtan belevághatunk az 5,2 kilométeres körtúrába (ezt piros szív jelzi), de akinek az állapota mást kíván, vagy még csak most vág bele a sportos életmódba, annak a rövidebb, kék szívvel jelölt, 3,2 kilométeres útvonal ajánlott. Most mi is a kék szívet követtük, és annak ellenére, hogy így viszonylag hamar megvolt a napi kirándulásunk – kb. egy óra –, kellemesen elfáradtunk.

Kényelmesen andalogva, virágokat és madarakat megfigyelve meg persze az elénk táruló Budai-hegység panorámájában gyönyörködve ezt a rövid útvonalat is el lehet húzni akár másfél órásra is, de a kis túralapunk a kicsit tempósabb, szívet és tüdőt is igénybe vevő menetet javasolja, úgyhogy most mi sem a ráérős kalandozást választottuk. A kék útvonalon összesen öt pulzusmérő pontot fogunk találni, és a kihelyezett táblákon nemcsak arról olvashatunk, hogyan mérjünk helyesen pulzust, hanem arról is, miért ajánlott például a rendszeres séta, vagy hogy mi az a sejtregeneráció.