Nem egyszerű életutat tudhat maga mögött Dr. Szántó Szilvia, aki fiatalon, a húszas évei végén esett át egy sztrókon. Az akkor főiskolai tanárként dolgozó Szilvia sokáig kereste az okokat, miért maradt életben, míg végül rájött: az a célja, hogy segítsen az érzelmi bántalmazás feldolgozásában azoknak, akik nyitottak erre. A mentálhigiénés tanácsadó szerint ma Magyarországon rengetett ember érintett az érzelmi bántalmazásban, gyakran úgy, hogy nem is tud róla.

„Új életet kaptam, mert 20 éve, nagyon fiatalon volt egy kisagyi sztrókom, szó szerint a halál torkából jöttem vissza és kezdtem új életet. Számomra nem létezik a már késő fogalma, ez ugyanis legtöbbször kifogás arra, hogy valamit ne kezdjünk el. Közben amíg ezen dilemmázunk is telik az idő: már rég benne lehetnénk egy úgy egyetem elvégzésében, szakma megtanulásában vagy hobbi kipróbálásában. „A már késő”-ben benne van egyfajta tanult tehetetlenségérzet, amelynek a gyökerei gyerekkorba nyúlnak vissza” - kezdte Dr. Szántó Szilvia, a Budapesti Gazdasági Egyetem mentálhigiénés tanácsadója.

Sokan nem is tudják, hogy érzelmi bántalmazás elszenvedői

A szakember szerint sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy érzelmi bántalmazás érte őket. Az írónő főhőse, Jázmin történetén és kapcsolatain keresztül mutatja be az érzelmi bántalmazás sokféleségét és ennek hatásait, valamint a gyógyulás útját. A regény valós történeten alapul és hiánypótló, szókimondó, izgalmas olvasmány.

„A Nárcisz-trilógia és az ehhez kapcsolódó szakkönyv nem a nárcisztikusokról szól, sokkal inkább arról, hogy akik kapcsolatban vannak egy nárcisztikus személyiségvonásokkal rendelkező emberrel, hogyan tudnak kilépni a kapcsolatból, majd mit tudnak tenni azért, hogy ne legyenek fogékonyak egy nárcisztikus emberre, valamint meg tudják húzni a határaikat. Az, hogy valaki hosszabb ideig bántalmazó kapcsolatban él, annak a gyökere általában a gyerekkorba nyúlik vissza. A trilógia rámutat arra is, hogy ez milyen módot történhetett. Sokan nem is gondolják, hogy érzelmi bántalmazáson estek át, pedig a sokszor jó szándékba burkolt kéretlen tanácsok és minősítések is ártó hatással lehetnek arra, aki kapja őket.”

Dr. Szántó Szilvia szerint a szülőkkel való kapcsolat gyerekkorban kihat a későbbi, felnőtt életre és a magunkkal való viszonyra.

„Gyerekkorunkban a szüleink viselkedését, például, ha nem töltenek velünk minőségi időt, nem figyelnek ránk, a traumáik vagy éppen szenvedélybetegség rabjai, ha érzelmileg elérhetetlenek, ezt mind magunkra vesszük és azt hisszük, hogy nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szerethetőek, nem visszük semmire. Ezt a szülő olykor mondja is a gyermekének: „Te lusta/semmirekellő/szerencsétlen vagy!”, „Nem viszed majd semmire!”, „Kinek fogsz te kelleni?!” stb. Ez odavezet, hogy felnőttként azt érezzük, nem vagyunk elég jók, jobb bele sem vágni a dolgokba, mert úgysem vezet sehova. A másik véglet az lehet, ha a szülő elkényezteti a gyermekét, megtesz helyette olyan dolgokat, amelyekre az életkora alapján képes lenne, és a gyermek nem tapasztalja meg, hogy képes egyedül is megküzdeni a céljaiért, hanem azt érzi, hogy ő nem elég jó vagy éppen túlértékeli önmagát azáltal, hogy minden körülötte forog.”

Gyógyulást támogató feladatokkal segít

Az író szerint a kulcs az önmagunkon való munka, ebben nyújt segítséget a Nárcisz-trilógia befejező regénykötete, A nárcisztikuson túl - Igaz történet alapján, Vannak kapcsolatok, amelyekkel önmagad bántalmazod és az új szakkönyve, a Napocska-projekt, Szabadulás és gyógyulás az érzelmi bántalmazásból - Gyakorlati útmutató.

„Ez utóbbi esetében olyan szakkönyvről van szó, amely nemcsak szakmai összefoglalókat, az érzelmi bántalmazásból szabadulást és gyógyulást megtámogató feladatokat és kérdéseket tartalmaz, hanem megoldásokat is: ugyanis mindegyik kérdést kidolgoztam a Nárcisz-trilógia főhősnőjére, Jázminra is. Az olvasó így abban is segítséget kap, hogy Jázmin válaszai alapján lássa, hogy az adott kérdésnél milyen irányba érdemes elindulnia a válaszadásban. A szakkönyvben először feltérképezzük a problémás területeket - például érzelmi sebeket, gyermekkorból hozott hiedelmeket, viselkedésmintákat -, majd feltárjuk, hogy milyen erőforrásainkra tudunk támaszkodni, aztán elvégezzük az átalakítást egy új, gyógyult ént létrehozva. A szakkönyv legalább félévnyi önismereti munkához ad iránymutatást” - fejtette ki a szerző.

A Nárcisz-trilógiában és a most megjelent szakkönyvben az írónő azt is pontosan kifejti, milyen technikákat alkalmazhatunk, hogy a gyerekkori traumákat feldolgozhassuk.

Önismereti munkával lehet dolgozni az alaphiedelmeinken, sémáinkon, gyermekkori érzelmi sebeinken. Ebben segít a Napocska-projekt is, de akár segítő szakemberrel is dolgozhatunk rajta. Fontos, hogy felvállaljuk a felelősséget az életünkért, mert akkor kijövünk az áldozatszerepből és megtapasztaljuk, hogy van ráhatásunk a dolgokra. Cselekedjünk filozofálgatás helyett. Keressünk támogató közeget, a mérgező embereket, ahogy lehetséges, iktassuk ki az életünkből. Nézzük meg, hogy milyen erőforrásaink, jó tulajdonságaink, eredményeink vannak az életben, és merítsünk erőt belőlük. Keressünk minden nap 3 dolgot, amelyért hálásak lehetünk, hogy érezzük, milyen jó élni”

- tanácsolta Dr. Szántó Szilvia.