Törteli Eszter már gyerekkorában tudta, hogy munkája során emberekkel szeretne foglalkozni. Először orvosszakértő szeretett volna lenni, de hamar rájött, hogy nem tud egyhelyben maradni. Inkább tovább keresgélt és rendőr lett. Az évek során nyomozóból bűnügyi helyszínelővé vált, miközben tűzoltó és grafológus-írásazonosító végzettséggel is rendelkezik, emellett számos helyen oktat.
Eszter már az általános iskolában is versíró pályázatokat nyert, szerkesztett iskolaújságot és a főiskolai évek alatt is végig kísérte az írás szeretete. „Régóta gondolkoztam azon, hogy jó lenne egy könyvet írni. Talán azért, hogy azt a rengeteg tapasztalatot, amit összeszedtem más formában is hasznosítani tudjam. Valahogy azt éreztem, hogy én tényleg olyan könyvet tudnék írni, ami hiteles és valóságos. Az Anyahotel egy kitalált történet, de a valóságban is megtörténhetne. Az, ahogyan a könyvben a nyomozó gondolkozik, nagyon tükrözi az én gondolkodásmódomat. Így bele tudtam vinni a regénybe azt a kreatív agymunkát, ami a mi munkánkhoz nagyon is szükséges. Azt is bevallom, hogy sokszor éreztem – más könyvek olvasása közben –, hogy én ezt valóságosabban meg tudnám írni. Igazabban! Sokan, akik ilyen könyvet írnak, jó cselekményt találnak ki, de nincs tapasztalatuk ezen a téren. El tudják képzelni az eseményeket, de egyáltalán nem olyan elképzelni, mint benne lenni. Azok az érzések, amikor ott állsz, amikor döntened kell, amikor végig kell gondolni, hogy tényleges mi történik, ezeket nem lehet csak elképzelni, ezeket meg kell élni. Én ezt a fajta valódiságot próbáltam visszaadni a regényemben” – mondja a szerző.
Az Anyahotel négy nő élettörténetét és találkozását dolgozza fel, akik véletlenül elkövetnek egy bűncselekményt. Vagy ez sem véletlen? Nincsenek benne igazán pozitív karakterek, nincsenek benne hősök, nagyon árnyaltak a szereplők, mert mindenki jó és rossz egyszerre.
„Az Anyahotel talán éppen ettől lesz izgalmas könyv, hogy nagyon valódi. Ezt azzal is hangsúlyozni akartam, hogy Magyarországon, Budapesten és környékén játszódik, magyar nevekkel. Nem akartam belehelyezni semmilyen „hollywoodi giccsbe”. Ez legyen teljesen a miénk, hiszen akár megtörtént eset is lehetne. Biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember, aki ne tudna azonosulni valamelyik karakterrel, vagy ne találkozott volna ilyen személyekkel az életben.”
A négy női főszereplői is csak addig tűnik szokatlan választásnak, amíg Eszter meg nem magyarázza, hogy miért döntött így. „Tekintettel arra, hogy egy férfias szakmában dolgozom, ezzel kicsit azt akartam megmutatni, hogy nőként is lehet érvényesülni. A gyerekvállalás az egyik központi témája, a másik pedig a párkapcsolatok, és az ezzel járó nehézségek. Emellett a családon belüli erőszak is visszatérően megjelenik a könyvben, nem véletlenül. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy nagyon könnyű kívülről ítélkezni. Ha családon belüli erőszakról beszélünk sokan azt mondják, hogy „ó, miért nem hagyja el?”, „miért tűri ezt?”. Ezek összetett dolgok, és sokszor nagyon nehéz meghozni egy-egy döntést. Aki pedig ilyen helyzetbe kerül, nekünk segíteni kell őket, nem pedig ítélkezni.”
Eszter direkt nem akarta hosszúra nyújtani a történetet. Azt akarta, hogy legyen egy jó sztori, amit akár egy hétvége alatt el lehet olvasni, de közben izgalmas és magával ragadó. Amiből tanulhat az ember és ami motivációt adhat. Mert bármilyen rossznak is tűnik a helyzet, mindig van kiút...
„Az Anyahotelt úgy fejeztem be, hogy nyitva hagytam benne egy csomó kérdést. Egyrészt gondolatébresztés gyanánt, másrészt azért, hogy folytatni lehessen. Az Anyahotel klasszikusan az a könyv, amikor teljesen tévúton viszi az író az olvasót. Vagyis viszem, viszem őket valami felé, majd az utolsó néhány oldalon az egész fejre áll. Közben persze rengeteg apró pici csavar van és a feszültség is végig érezhető, de a csattanó a végére marad – árulta el az írónő.
(Esemény Menedzser)
