Egy szokatlan kulturális kiadvány jelent meg Budapestről, amely a digitális tartalomfogyasztás és a hagyományos könyvkiadás határán mozog. A Budapest Filmbox egy olyan hibrid formátum, amely első látásra egy könyvre emlékeztet, de kinyitva mozgóképpé válik: egy beépített kijelzőn automatikusan elinduló rövidfilmek vezetnek végig a főváros aranykorán, azon az időszakon, amikor a főváros egy igazi világvárossá alakult. A kiadvány huszonöt, egyenként 2–4 perces filmből áll, amelyek nem kronologikus történelemórát kínálnak, hanem vizuális emlékezetet egy olyan Budapestről, amely arcra már már jelentősen megváltozott.

A 25 rövidfilm többségének fókuszában az eltűnt és átalakult városrészek állnak. A sorozatban bemutatott rengeteg helyszín és épület között külön részeket kapott például a régi Erzsébet híd kecses szerkezete, a Millenniumi kiállítás ideiglenes pavilonvárosa, a századfordulós paloták belső terei, valamint azok a kupolák és tetődíszek, amelyeket a háborús sérülések után soha nem állítottak helyre. A filmek beszélnek a „megskalpolt város” jelenségéről, a második világháború és az 1956-os forradalom nyomairól, de a Monarchia idején virágzó iparról és a Budapest–Bécs rivalizálásról is. A filmek témái egyetlen nagy kérdés köré szerveződnek: mit jelentett az aranykor anno és mit jelent a mai emlékezetben.

Archív képek, emberi munka

A rövidfilmek több mint 700 archív fotó felhasználásával készültek, amelyek döntő többsége a Fortepan gyűjteményéből származik. A képek adják a történet gerincét: a mozgásba hozott fotók révén a néző térben és időben is „beléphet” az egykori városba. A projekt mögött álló Animatiqua Stúdió a közös történelmünk torzításának elkerülése miatt, tudatosan kerülte a mesterséges intelligencia használatát, a látvány minden eleme manuális munkával készült.

A filmek rendezője, Kondacs András szerint ez nem technológiai kérdés volt, hanem bizalmi.

„A mini-mozi ötlete ugyan formailag izgalmas, de a projekt valójában várostörténeti kutatásként indult” – mondja. „Fontosnak tartottuk, hogy ne generáljunk hamis képeket, és ne pótoljuk ki mesterségesen azt, amiről nincs hiteles forrásunk. A történelmi képekhez emberi döntések kellenek, mert csak így lehet elkerülni, hogy a múlt látványos, de pontatlan illusztrációvá váljon.”

A munkát négy alkotó végezte több mint három éven át, a bemutatott helyszínek hosszú kutatómunkájával és a képek aprólékos animációjával. Ez a lassú, kézműves módszer határozza meg a filmek tempóját is: nincs bennük sietség, inkább hagyják érvényesülni a képek tartalmát.

Amikor a város megszólal

A rövidfilmek narrációja szintén ezt a megközelítést erősíti. A magyar változatban Hámori Gabriella, az angol kiadásban Rebecka Johnston színésznők hangja vezeti végig a nézőt, kerülve az akadémikus magyarázatot. A cél nem az információk felsorolása, hanem az érzelmi kapcsolat felépítése múlt és jelen között.

A filmeket látva Mácsai Pál, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész így fogalmazott:

„Tősgyökeres nem létezik, mégis tősgyökeres budapesti vagyok. Minden képen az én életem tere látszik, minden alak valamiképpen a felmenőm. Ezeken a filmeken valóság a gyerekkorom fantáziavilága: megmozdul a fénykép. Régi fotók, modern mágia: ki ne szeretné?”

A rövidfilmek stílusukban és hangulatukban a stúdió Budapest Születése című filmjének világára emlékeztetnek, amelyet az alkotók a főváros 150. születésnapjára készítettek és amit itt lehet megnézni:

A Budapest Filmbox névre keresztelt album A5-ös, 25 filmet tartalmazó változatban, valamint egy kisebb, 12 filmes mini kiadásban jelent meg.