A Hévízi‐tó fölös vizét elvezető Hévíz‐lefolyó csatorna kezdeti szakaszán a vízhőmérséklet télen is 24 foknál melegebb, és ebben a trópusi halfajok számára is átvészelhető a hideg tél. Mivel az idegenhonos halak idekerülése és szaporodása előre nem látható következményekkel jár az itt őshonos fajok számára, így jelenlétük mindenképpen problémát jelent.
Ezért a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a tél folyamán egy hatalmas húzóhálóval próbálják lehalászni a halakat, az őshonos fajokat visszadobják, az idegenhonos halak- például a jaguársügérek, a citromsügérek, a tűzfejű tarkasügérek és ezek hibridizált változatai- azonban nem mehetnek vissza.
„Ezek a trópusi halak nagy valószínűséggel akvaristák megunt vagy túl nagyra nőtt állatai, és talán már azok utódai” – mondta egy korábbi interjúban nekünk dr. Takács Péter a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa. „Ezek az idegenhonos fajok a meleg vízhez kötődnek, így annak a veszélye egyelőre csekély, hogy az ország más vízfolyásaiban is elterjedjenek."
A hőforrások környezetének különleges élőlényközösségei számára azonban veszélyt jelenthetnek.
A Hévízi-lefolyóban nemcsak idegenhonos halak élnek, de szintén nagy számban fordul elő a feltételezhetően szintén akvaristák által betelepített maláj tornyoscsiga is, amelyről feljegyezték, hogy ha elegendő táplálék áll rendelkezésére, a számára megfelelő élőhelyeken, például a termálvizekben is, robbanásszerűen képes elterjedni, kiszorítva az őshonos csigafajokat.
A mérsékelt övből származó idegenhonos fajok még nagyobb problémát jelentenek, hisz azok elterjedését nem határolják be a hőmérsékleti tényezők, így tömegesen elterjedve inváziós fajjá válhatnak. Ilyen faj például a hazai vizekben is előforduló amurgéb, amelynek eredeti hazája a Távol-Kelet, ma már azonban Kelet-és Közép-Európa számos országában jelen van.
A faj hódító útja Európában 1912-ben kezdődött, amikor egy természettudós négy amurgébet vitt magával a Távol-Keletről Szentpétervárra. Néhány év múlva szabadon engedte a halakat egy tóba. A következő évtizedekben több hasonló eset is történt, és a faj ezekről a helyekről terjedt tovább nyugat felé. Terjedéséhez csak kezdőlökést kellett megadnia az embernek, a többit már megoldotta maga. Az amurgébbel sok más mellett az a probléma, hogy egyre inkább kiszorítja a fokozottan védett, őshonos fajunkat, a lápi pócot.
| Forrás: turistamagazin.hu
