Ajánló a Fürdőköpeny és Hamlet c. séta elé:
Bejárjuk a Sztankay-család mindennapjainak legfontosabb helyszíneit az I. kerületben. Megkeressük a szeretett templomot, a kedvenc kávéházi teraszt és a gimnáziumot, ahol apa és lánya is tanult. Nem feledkezünk meg a képzelt városi színpadokról és a politika nagyszínpadáról sem.
Ahogy az édesapa is fel akart jutni a csúcsra, a mi utunk is felfelé vezet a Vizivárosban. A Duna parttól a Bécsi kapuig sétálunk, megismerve egy művészcsaládot, mely mindennapjait mélyen átitatja a XX. század történelme. A csúcson pedig megtudjuk, hogy minden siker csak egy pillanatig tart, és azt is, hogy ki bújt meg valójában a jelmez mögött.
Mi mindent fognak látni és hallani a túrán?
A templomot, ahol a nagypapa lelkész volt. A Víziváros legszebb utcáit és tereit gyönyörű ismeretlen villákkal. A Hatvany-ház előtt írók neveit az aszfalton.
A séta során megnyílik a családi krónika, hallhatunk a Bableves és Granadírmars csatájáról, megismerjük Sztankay István négy gimnáziumának és négy feleségének történetét. És azt is, miért számít Buda a világ közepének.
A Népszava beszámolójából:
„Ma már nem számít kísérleti műfajnak a városi séta – mondja Lénárd Anna.
– Egyre több cég, szervezet, magánszemély indít ilyen programokat, és folyamatosan növekszik, illetve egyre heterogénebbé válik a közönség is. Egy-egy hétvégi délelőtt ma már 20-30 séta közül is választhatunk Budapesten. Ez persze minden sétaszervezőt arra sarkall, de maga a műfaj is igényli, hogy új megoldásokat találjunk. És ahogyan a városban, úgy a városi sétában is minden tudomány- és művészeti ágnak helye van.”
A Képzőművészeti Egyetemen a városi séta mint médium témájában doktori kutatást végző Lénárd Annát különösen izgatja a séta különböző művészeti ágakhoz kapcsolásának lehetősége. A színház kiemelkedik ezek közül, hiszen műfajilag eleve közel áll az anekdotázó sétáláshoz, amelynek állomásai színterekké, díszletté válnak.
„A Sétaműhely sok olyan sétavezetőt bevonz, aki a saját szakmája klasszikus keretei között nem találja a helyét, esetleg két szakmának is a birtokában van, és azok határmezsgyéjén szeretné önmagát megvalósítani, a mondanivalóját megosztani. Sztankay Orsolya esetében pont ez történt” – idézi fel Lénárd Anna.
Orsolya és Anna ugyanott találkoztak először, ahonnan a séta indul, a Fő utcai kis barokk templom előtt, „ahol minden kezdődött”. Itt szolgált ugyanis görögkatolikus papként 30 éven át Sztankay András, a színész édesapja, innen indult hódító útjára a kis Pista.
„Ösztönösen sétáltunk Annával azon az alkalmon és jelöltük ki tulajdonképpen az útvonalat. Mentünk felfele a Várba, egyszer csak a Dominikánus Udvarnál találtuk magunkat, ahol a Papa eljátszotta Mátyás király katonáját, ezt a szenvedélyes, romantikus, sokat szenvedett hőst – tudtam, hogy ez a kép biztosan meghatározó lesz a sétán” – árulja el Orsolya, aki minden egyes jelenetszerű történetet természetesen rendelkezésére álló színészi eszköztára segítségével tesz lebilincselővé.
„Ezek a történetek nem léteznek leírva – mondja Anna. – Ezeken a sétákon lehet nemcsak meghallgatni, de átélni is őket. Az útvonal nagyon festői, az idilli Víziváros, a Duna-part, illetve a Vár kevéssé ismert oldala színpadszerű díszleteket kínált. Én például láttam magam előtt az Angelika kávézóban merengő Sztankay Istvánt, amikor a Batthyány téren megálltunk.”
| Forrás: szinhaz.online
