1881. február 3-án született Makón, református földműves családban Galamb József, a Ford T-modell egyik tervezője, a Ford autógyár későbbi főmérnöke.
A hétgyerekes családba másodikként született fiút az a szerencse érte, hogy bátyjával együtt továbbtaníttatta apja, részben a helyi tanító unszolására. Érdeklődése a műszaki pálya felé vonzotta, és a szegedi Fa- és Fémipari Szakiskolában végzett középiskolai tanulmányai után, 1898-tól Budapesten, a mai Óbudai Egyetem jogelődjében, a Budapesti Magyar Királyi Felső Ipariskolában folytatta tanulmányait.
Az akkor hároméves gépészeti szakosztály elvégzése után, 1901-ben a diósgyőri vasgyárba került műszaki rajzolónak. Borsodi munkája nem tartott sokáig, ugyanis hamarosan behívták katonának. Még ebben az évben be is vonult a haditengerészethez, Pólába (ma Pula, Horvátország). Leszerelése után Aradon a Magyar Automobil Rt.-nél dolgozott, és a vállalattól kapott ösztöndíjjal utazott tanulmányútra Németországba 1903-ban. Miután értesült róla, hogy 1904-ben az amerikai Saint Louisban világkiállítás lesz, fejébe vette, hogy ott valósítja meg nagy álmát, gyerekkora óta ugyanis – korabeli kifejezéssel élve –
autómobilt akart tervezni.
Különböző autógyárakban vállalt munkát, és amikor összegyűlt a hajójegy ára, Hamburgban két magyar barátjával tengerre szállt. Egyikük, Farkas Jenő később szintén a Fordnál dolgozott mérnökként.
Az Egyesült Államokba érkezve először egy dobozgyárban kapott munkát. A jó kézügyességű, korábban kovács, kútfúró, harangöntő, lakatos, rézöntő, réz- és bronzműves szakmákból is képesítést szerzett Galamb építőipari, belsőfaldíszítési munkák után fokozatosan közeledett céljához, és talált képesítésének megfelelő állást. A Westinghouse-nál már legalább ismét gépészettel foglalkozhatott, de egy Detroitban tett látogatást követően elhatározta, hogy ott keres állást.
A tehetséges fiatalemberre több gyár is felfigyelt, és akkori helyzetét Galamb később így idézte fel: „Így esett, hogy három órán belül három helyre mehettem volna dolgozni.” Végül 1905 decemberében a Ford Motor Company alkalmazottja lett műszaki rajzolóként. Jól jellemzi tudását, hogy hamarosan a cég új autójának, a T-modellnek 1907-ben kezdődött tervezésébe is bevonták. Az 1908-ra elkészült jármű egyik legnagyobb műszaki újítása a bolygóműrendszerű sebességváltó volt, amelyet Galamb tervezett.
A manapság elképzelhetetlenül hosszú ideig, közel húsz évig gyártásban tartott T-modell előállítását végül 1927-ben szüntették meg, ez idő alatt 15,5 millió készült belőle. Ezzel közel ötven évig a legtöbbet és legtovább gyártott autó volt, amíg a VW Bogár 2003-ben le nem taszította a trónról. Másik fő alkotása a mezőgazdaság gépesítésében óriási szerepet játszó, egyszerű és könnyű Fordson traktor volt, amelyet barátjával, Farkas Jenővel együtt tervezett.
A több millió legyártott traktorból többet Magyarországra is küldött, természetesen testvérei vezették a magyar képviseletet. A T-modell utódjának szánt A-modell létrehozásában, valamint egy könnyű sportkocsi megalkotásában is közreműködött. Ezenkívül tervezett további Ford gépkocsikat, teherautókat, dolgozott prototípusokon, sőt új gyárrészlegek tervezésén és fejlesztésén is. Az első világháború alatt még tengeralattjáró-vadászt és könnyű harckocsit is papírra vetett, majd a Ford főmérnökeként különböző gépkocsikhoz tervezett karosszériát.
Az 1915-ben amerikai állampolgárságot kapott Galamb József
nem felejtette el magyar gyökereit.
Először 1911-ben, majd 1913-ban is járt Magyarországon. A világháborút befejeztével, 1921-ben indította el a már említett képviseletet, és 1922 őszén az üzletet beindítása céljából maga is Makóra látogatott. Az eddigre már főmérnök élete érdekes módon kapcsolódott a Horthy családhoz. Amikor a kormányzó kihallgatáson fogadta a Várban, felismerte, pedig több mint 25 évvel korábban Pulában, egy iskolahajón találkoztak először. Itt került szóba Horthy kisebbik fia, István, az ekkor harmadéves mérnökhallgató érdeklődése a technikai újdonságok és Amerika iránt. Ahogy szokták mondani, a többi már történelem.
Azonban Galamb József nem csak rokonlátogatásokra ékezett haza. Előadásokat tartott a Magyar Mérnök és Építész Egyletben, valamint a Műszaki Akadémián. Ezenkívül filmeket is hozott magával, amelyekkel a Ford-gyárban zajló sorozatgyártás elméletét és gyakorlatát is igyekezett meghonosítani. 1921-ben Makón 100 000 koronás ösztöndíjat is alapított a „szegénysorú, de jól tanuló növendékek” számára. Utolsó látogatására 1932-ban került sor, a kormányzó fogadást adott a tiszteletére.
1944-ben szívrohamot kapott, és ezután kérte nyugdíjazását. Karrierje és személye szinte összefonódott a Ford-birodalom kialakulásával: míg 1905-ben a cég még egy alig 300 főt foglalkoztató kisüzem volt, addig 1944-re az USA óriásvállalatainak egyik legnagyobbika lett, és repülőgépektől harckocsiig minden készült gyáraiban. Jól jellemzi a szédületes fejlődést, hogy az 1910-es években még csak körülbelül napi 250 autót gyártottak, húsz évvel később ez a szám 10 000-re nőtt.
Galamb József 1955. december 4-én, 74 éves korában, az akkor a világ egyik legnagyobb autógyártó konszernjének számító Ford-vállalat nyugdíjas főmérnökeként hunyt el.
(Forrás: index.hu)
