1999. december 15-én, hajnali 5 óra 4 perckor érkezett a riasztás a fővárosi tűzoltókhoz: tűz ütött ki a Budapest Sportcsarnokban. Hiába vonultak ki nagy erőkkel – a korabeli jelentések szerint összesen 31 fecskendővel száz tűzoltó próbálta megfékezni a tüzet –

Budapest ikonikus épülete néhány óra alatt leégett.

Több ezer budapesti nézte meg a helyszínen a leégett romokat, és mindegyiküknek volt egy meghatározó élménye, amit a BS-nek köszönhetett.

Szovjet segítség, gigantikus költségek

Már az 1940-es években felmerült a gondolat, hogy kellene építeni Budapesten egy nagy befogadóképességű csarnokot, akkor azonban a történelem viharai még zárójelbe tették ezt az elképzelést. Az 1960-as években (a „szomszédban” épült Népstadiont 1953-ban adták át) újra felmerült ez a gondolat, de újabb egy évtizedet kellett várni, míg 1973-ban az akkori Budapest Főváros Tanácsa döntött a sportcsarnok megépítéséről. A korszaknak megfelelően előbb a pártnak, majd a kormánynak is jóvá kellett ezt hagynia, majd 1975-ben a szovjet elvtársak segítségét is kértük, így született meg egy államközi szerződés a szovjetek építkezésben való részvételéről.

Az is a korszak egyik sajátossága, hogy a Budapest Sportcsarnok mintájául végül a leningrádi (ma Szentpétervár) Jubileumi Sportcsarnok szolgált, amit 1967-ben a szovjethatalom 50. évfordulóján adtak át. A BS költségei gigantikusak voltak, az Állami Tervbizottság 1,7 milliárd forintot irányzott rá elő, ebből 500 milliót a budapesti üzemek ajánlottak fel.

Érdekesség, hogy a zuglói tanács 1977. december 15-én adta ki az épület építési engedélyét (később ezen a napon égett le), a munkálatok 1978-ban kezdődtek, a műszaki átadás 1981 karácsonya előtt volt. A munkálatokban húszezer önkéntes 113 ezer munkaórában vett részt, de „természetesen” a Szovjetunióból is érkezett segítség, főleg a 127 méteres tetőszerkezet megépítéséhez.

Tina Turner és a KISZ Központi Művészegyüttes

A tervező, Kiss István – a Nemzeti Sportuszodát tervező Hajós Alfrédhoz hasonlóan – szintén sikeres sportoló volt: sokszoros magyar bajnok távol- és magasugró atléta. Kiss, aki a kaposvári uszoda tervezéséért Ybl-díjat is kapott, a leningrádi csarnok mellett az aquincumi egykori amfiteátrumra is hagyatkozott: az ottani ellipszist jellemző számok középértékeként alakult ki a sportcsarnok 127 méteres körátmérője.

A BS-t 1982. február 12-én, Budapest „felszabadulásának” évfordulója alkalmából adták át.

Az átadóünnepséget Antal Imre műsorvezető konferálta, és habár ebben az évben fellépett például Tina Turner is az arénában, a megnyitó napján a KISZ Központi Művészegyüttes és a szovjet Déli Hadseregcsoport művészegyüttese adott elő műsort.

A BS végül a mintájául szolgáló szovjet csarnoknál is nagyobb lett, 12 500 fő befogadására volt alkalmas (a leningrádi kevesebb, mint nyolcezer). A tervező, Kiss István ekkor még főleg arra volt büszke, hogy az épület korszerű szigetelése miatt nem fog beázni, ezért úgy gondolta, hogy

ezt a csodálatos épületet soha semmilyen baj nem érheti.

Ezután kezdődött a BS aranykora, mely számtalan sporteseményt és koncertet jelentett, megannyi feledhetetlen élménnyel. Az első nemzetközi esemény az átadó után nyolc nappal a Magyarország–NDK válogatott atlétikai viadal volt. Itt született a BS „első világcsúcsa”, amit 200 méteren az NDK-s Gesine Walther állított fel.

Az első magyar sportsikerek közé tartozik az 1982-es női kézilabda-világbajnokság, amelyen a magyar csapat ezüstérmet szerzett. A lebonyolítás sajátossága miatt

hiába vertük meg a zárónapon a szovjeteket, az aranyérmet – a korábbi eredmények miatt – végül mégis ők kapták.

Az első koncertet a megnyitó után két nappal a kanadai Saga zenekar adta, az év végén aztán fellépett Tina Turner is, az Omega pedig Jancsó Miklós rendezésében tartott jubileumi koncertsorozatot. Öt nap alatt összesen ötvenezren voltak kíváncsiak Kóbor Jánosékra.

Gyönyörű emlékek, de már felsejlik a szomorú vég

Később fellépett itt többek között Johnny Cash, a Deep Purple, a Dire Straits, Chuck Berry, az Iron Maiden, a Boney M., az R-Go, a Neoton, a Dolly Roll, a Fonográf, a Hobo Blues Band, C. C. Catch, a Kraftwerk, Zorán, valamint a három tenor, Luciano Pavarotti, Plácido Domingo, José Carreras.

Carlos Santana az első BS-beli koncertjén kapta a hírt, hogy megszületett a kisfia.

Olyan örömmel fogadta a hírt a gitárvirtuóz, hogy a rendes koncertidőt két és fél órával kitolta, a szervezők gyakorlatilag képtelenek voltak leparancsolni a színpadról.

Aztán az 1990-es években egyre inkább előtérbe került a profit, ami még olyan sporteseményeket is száműzött a BS-ből, mint az 1995-ös női kézilabda-világbajnokság. Helyette inkább az 1991 óta megtartott karácsonyi vásár költözhetett a csarnokba.

Égve felejtett gyertya okozhatta a tüzet

Ironikus, de ez a rendezvény lett a BS veszte is, ugyanis az 1999. december 15-én keletkezett tüzet feltehetően az egyik karácsonyi ajándékokat árusító bódéban égve felejtett gyertya okozhatta. (Ez már a második tűzeset volt a BS-ben, az elsőt 1984-ben még sikerült kisebb károkkal megúszni.) Pedig nem sokkal korábban még a Generál vagy Zámbó Jimmy, vagy Koncz Zsuzsa lépett fel, nem beszélve a Total Dance fesztiválról, olyan sztárokkal, mint a Scooter vagy az ATB.

A tűzoltók mindent megpróbáltak, de későn kapták a riasztást – a lángokat eleinte az ott dolgozók próbálták meg eloltani –, így a BS reggel nyolcra leégett, a tetőszerkezete beomlott. Végül el kellett bontani a romjait, az új (ma is álló) csarnokot, a Papp László Budapest Sportarénát 2003-ban adták át, melynek a reklámszlogenje is tisztelgett a nagy előd előtt:

„A tűz az épületet elégetheti, a múltat és a jövőt sohasem.”

(Forrás: hirado.hu)