A hideg idő beálltával, ahogy a napok egyre rövidülnek, Hortobágyon a régi népszokás hagyományait követve a pásztorok és jószágaik egyaránt a télre készülődnek, az állatokat behajtják a pusztai legelőkről a téli szálláshelyükre, hiszen az állat a „havat hazahozta a hátán”, vagyis már nem talált táplálékot a határban.

A behajtásnak, vagy más néven szorulásnak megvoltak a jeles napokhoz kapcsolódó határnapjai: a marhákat Katalin, vagy Mihály napján, a juhokat Dömötör napján hajtották haza. A beszoruláshoz kapcsolódott a pásztorok elszámoltatása és bérfizetés is.

„Dömötör juhászt táncoltat” – tartja a közmondás, mely egyrészt a hideg idő beálltára utal, hiszen nem sokáig lehet már a szabadban maradni, másrészt a juhászok bottal táncoltatták meg azon társukat, akinél az elszámolásnál hiány mutatkozott.

Dömötör napjának – aki egyébként a pásztorok védőszentje is volt – megünneplése a „dömötörözés” a pásztorok körében mindig is nagy eseménynek számított, amelyre már jó előre készültek, a csárdában, vagy az ún. pásztorházban s akár több napon át mulattak, pásztorbált tartottak.

I Forrás: hnp.hu