Keszég László szerint akár Romhányi versei, Edmond Rostand verssorai is ismertek mindannyiunk számára. Akárcsak azok a rendkívül erős érzések, amelyekkel ebben a darabban találkozunk. – A szerelem, amelyet egy életen át keresünk, a reménytelenség, az önfeláldozás, a barátság toposzai összesűrítve jelennek meg ebben a színműben, ezért ilyen népszerű ma is, a világ minden táján. – emeli ki a rendező. – A veszély abban rejlik, hogy úgy legyen érzelemdús és romantikus ez az előadás, hogy ne váljon sikerhajhászan és bután giccsessé. Ehhez pedig rendkívül virtuóz színészi játékra van szükség. Számomra rendezőként nagyobb kihívást jelent ez a darab, mintha egy avantgard abszurddal dolgoznék – vallja be Keszég László.  – El kell hitetnem a színészekkel, akik elszoktak már az ilyen típusú verses szövegektől, hogy a rímek mögött rengeteg játszható helyzet van. Az emberi lélek bugyrait mélyen feltáró előadás ez, amelynek központja egy szerelmi háromszög. A titkok, hazugságok, tragikus félreértések vezetnek a fájdalmas és mégis felemelő eseményekhez.

A címszerepben Harsányi Attilát láthatja a közönség. A színművész elárulta, rendkívül izgalmas és bonyolult karakter Cyrano, de számára ennek az embernek a magja a becsületről szóló monológjában tűnik ki igazán. – Cyrano hajthatatlanul, megtörhetetlenül becsületes. Az utolsó pillanatáig az igazságtalanság, a hazugság, a korrupció ellen küzd karddal vagy a szavak fegyverével – elemzi a karaktert Harsányi Attila. – Soha nem köt kompromisszumot, mindenben valami nagyobb célt keres, még a szerelemben is: Roxánon túl magába az érzésbe, a szerelembe szerelmes. Nem hiszem, hogy lehet így létezni, de a színpadon jó látni valakit, aki ideálként állhat előttünk: aki kimondja, amit gondol, akkor, amikor mi hallgatnánk, aki leleplezi a hazugságot, amikor mi inkább meglapulnánk, aki nem alkuszik meg akkor sem, amikor mi azzal takaróznánk, hogy minden rosszat csak mások érdekében tettünk. Mi is szeretnénk sokszor ilyenek lenni, keressük a hasonlóságot Cyranoval, és ha találunk, az megnyugtat minket, hogy mégse vagyunk hazugok, kétszínűek. De közben mégis örülünk, hogy nem nekünk kell mindezt végig csinálni, mert mi bizony nem tudnánk…  Ez egy szép mese arról, hogy milyen lehetne az élet, ha így is lehetne élni – mondja a színművész.

Roxánt Czakó Julianna alakítja, aki szerint sokkal kötöttebb, kevésbé szabad érzetű egy ilyen típusú verses szöveggel dolgozni. – Egy idő után el kellett felejteni azt, hogy ez a szöveg versben íródott és helyette a történet drámaiságára fókuszálni – magyarázza. A karakter kapcsán hozzáteszi, Roxán jelleme rendkívül határozott és letisztult, az őt érő hatások, és az események pedig hihetetlenül gazdaggá teszik ezt a szerepet. – Sok örömet szerzett nekem ez a feladat is, mert Roxánt hajlamosak számomra kevésbé érdekes módon ábrázolni. Így viszont teljesen tiszta lappal indíthattam és nem kellett semmiféle elvárásnak megfelelni, csak a rendezőnek és a partnereknek. Remélem, hogy ez látszani is fog majd a szerep megformálásában. Mivel ez a nő rendkívül intelligens, érzékeny és mindig képes kívülről szemlélni mindazt, ami vele történik. Ennek a legjobb példáját látjuk híressé vált mondatában: „Egyet szerettem és kétszer vesztettem el”. Ez a mondat a fájdalom egyik legmélyebb bugyrának hideg és kimért megfogalmazása – mondja a színművésznő.

Edmond Rostand - CYRANO - színmű

Rendező: Keszég László

Adott egy bátor és szellemes férfi, aki olyan ügyesen forgatja a szavakat mint a kardot, aki mély érzésű és figyelmes, aki minden nőnek álma. Lenne. Csak sajnos van egy szépséghibája. Óriási az orra. Ez a férfi, Cyrano szerelmes. Végre rászánja magát, hogy szerelmet valljon, de ehelyett a nő vallja meg szerelmét neki, egy másik férfi, Christian iránt. Cyrano segítségére lesz Christiannak, ő írja meg helyette a szerelmes leveleket, ő suttog a nőnek szép szavakat a sötétben, és mégis Christian az, akit a nő a szobájába vezet. És Cyrano nem árulja el a titkot, nem áll a szerelmesek útjába, hallgat a legvégsőkig, hogy végül Roxan jöjjön rá az igazságra, mikor már minden késő: „Csak egyet szerettem egész életemben, s kétszer vesztettem el!”

Cyrano de Bergerac valós személy volt, akinek legendás élete megihlette Edmond Rostandot. Az önzetlen, igazi szerelem drámája ez, ami igazolja A kis hercegből idézett mondatot: „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”.

(Esemény Menedzser)