A néptánc lekerült a színpadról, és a használat, a funkció és a forma előtérbe helyezésével életre keltek a kézműves tárgyak. Mindezek hatására a népi kultúra megélhetővé vált. Erre utal Sebő Ferenc híressé vált mondása: a hagyomány nem rab, hogy őrizzük, nem beteg, hogy ápoljuk, a hagyományt megélni kell.

Ebben a szellemileg inspiráló időszakban egymásra talált a zene, a tánc, a kézművesség, az építészet, a társművészetek, valamint az akkor bontakozó ökotudatos szemlélet. Az azóta eltelt 50 év bebizonyította, hogy ez a mozgalom nem tiszavirág életű divat volt, nem egy lázadó, fiatal generáció szubkultúrája, hanem sokkal több annál. A hagyományőrzésnek ez a modellje a szellemi világörökség része lett, s kisugárzó, magával ragadó, közösségeket kovácsoló hatása következtében a magyar minta nyomán számos országban indult el a táncházmozgalom. Norvégiában a magyar modell példájára népművészeti egyetemet is alapítottak. Egy sor, kihalásra ítélt hagyományos mesterség tudása maradt fenn a mai kézműves mesterek keze által. Kiállítóink ezt az örökséget mai korunkban is használható, szerethető tárgyak képében őrzik meg és tárják a Népművészeti Szalon látogatói elé.

A kiállítás 12 termében a tárlat kurátorai betekintést nyújtanak a táncházmozgalom kezdeteibe, majd teremről-teremre reprezentálva, hogy a hagyományos paraszti kultúrából merítő kortárs kézművesség miképpen teheti szebbé, gazdagabbá mai életünket, megmutatva népművészetünk gazdagságát, sokszínűségét. Bemutatkoznak alkotásaikkal azok a kortárs kézművesek – több száz alkotó –, akik míves remekeikkel az elmúlt 5-10 évben a legfontosabb szakmai pályázatokon kiváló eredményeket érték el. A kiállítás ideje alatt arra is lehetőség nyílik, hogy a látogatók megtekintsék és kipróbálják a kézművesség fortélyait, különleges hangszereket szólaltassanak meg, vagy egy-egy jeles naphoz kötődő programsorozat keretében közös táncban, éneklésben vegyenek részt.

A kiállítás 2018. augusztus 20-ig látogatható.

További információ: www.mucsarnok.hu