Legyen szó külalakról vagy belső kvalitásokról, a szokatlan megoldások a járműfejlesztéseknél viszonylag élesen elkülönülnek a hagyományostól. Az arra fogékony érdeklődők mind lenyűgözőbb, modernebb, szórakoztatóbb vagy esetleg bizarrabb jelenségekkel találkozhatnak. me néhány ezek közül.Kétkerekes csúcs
2016. szeptember 19-én az Aerovelo Eta nevű bicikli megdöntötte az ember által hajtott járművek gyorsasági rekordját. Az új csúcs 144,18 kilométer per óra. A World Human Powered Speed Challenge nevű nevadai versenyt a 305-ös autópályán rendezték meg, amely a világ legegyenesebb, leglaposabb és legsimább útfelülete. Az eldeformálódott puskagolyószerű kialakítás amellett, hogy védi a vezetőt a légellenállástól és a súrlódásról, a lehető leghatékonyabb előrehaladást próbálja kicsikarni a rekorddöntő bicikliből. A hajszálvékony, gumírozott kerekekkel és SD-kamerás, kifinomult látórendszerrel szerelt jármű egyszemélyes, a sofőr laza fekvő helyzetben tud helyet találni benne. A masinának 90 kilométer per óránál csupán 198 watt pedálerőre van szüksége: ezzel a teljesítménnyel három izzót lehetne égve tartani.
6 km/h a tágas tereken
A Honda UNI-CUB nevű, a személyes mobilitást elősegítő minimalista kialakítású és légies mozgású eszköze főleg a hosszabb távú közlekedésben korlátozott, megsérült, idősebb vagy lusta emberek számára teszi könnyebbé a helyváltoztatást például a repülőtereken, a múzeumokban és a bevásárlóközpontokban; a tágasabb sík területeken. A szabad mozgást állítólag a gyártó által saját kezűleg kifejlesztett egyensúlyozó rendszer (arra megy, amerre dőlünk) és a világ első szabadon (előre, hátra, oldalra, illetve rézsútosan) forgatható hajtott kereke biztosítja, legfeljebb hat kilométer per órás sebességgel.
Egy keréken
Amennyiben a (korántsem alkohollal hajtott) dülöngélés megszállott hívei némi plusz adrenalinra vágynak, beülhetnek a WheelSurf nevű egykerekűbe, vagyis – hogy pontosak legyünk – kerékbe. A jármű egy belső és egy külső vázból áll. A belső váz három kisebb kerékkel kapcsolódik a külső részhez, mely utóbbi gyakorlatilag a jármű tömör gumiabronccsal lefedett kereke. A sofőr a belső vázon belül helyezkedik el, és itt található a motor, a kuplung, a meghajtó szerkezet és az üzemanyagtartály is. A hajtómű 31 köbcentiméteres, négyütemű, és 1,2 lóerős. Az irányítás testsúlyáthelyezéssel történik, a fékezés pedig egy hagyományos kézifék, illetve hátrabillenés összjátékának gyümölcse. A WheelSurf közúti használata tilos.
Light Cycle a valóságban
Sok science fiction rajongó szívébe gyorsan belopták magukat a fiktív, futurisztikus Tron-univerzum neonszerű keretezésű Light Cycle motorbiciklijei. A kétkerekűek gyakorlatilag már kiáltottak az e világi megvalósulásért. A Parker Brothers Concepts nevű cég, meghallva az idők szavát, öt replikát létre is hozott a motorokból, amelyek közül 77 000 dollárért cserébe egyet el is adtak a Sotheby’s aukciósház árveréseinek egyikén. A főleg alkalmi cirkálásra tervezett, csúcsmodernnek ható jármű acélvázát üvegszálas burkolat öleli körül, hogy visszaadhassa digitális elődjének sima és fényes arculatát. Az abroncs burkolatába, a felnibe és a karosszériába épített elektrolumineszcens csíkok világítják meg a motort. A Light Cycle szívét egy benzinbefecskendezéses, 996 köbcentis, négyütemű hajtómű képezi.
50-en túl
Ami a méretet illeti, a Peel P50 a világ legkisebb szériagyártású autója. Ezt a háromkerekű pöttöm kocsit a Peel Engineering Company először az angliai szárazföldtől mintegy 60 kilométerre fekvő Man-szigeten állította elő. Az első, 1962-től 1965-ig tartó etapban a társaság 50 példányt hozott létre a modellből. Városi autónak szánták, és az akkori reklámja szerint egy felnőtt ember és egy bevásárlószatyor fért el benne. Rükverc fokozat nem volt rajta, de a hátán szerencsére volt egy fogantyú, amellyel mindig ki lehetett húzni a csávából. Egyetlen ajtaja a bal oldalon volt, és egy darab ablaktörlővel, valamint ugyanennyi fényszóróval rendelkezett. Némi átalakítás után 2010-től immár ismét meg lehet vásárolni a gépkocsit.
Csúcstartó?
Potenciális végsebességet tekintve, 2016. augusztus 25-i állás szerint a Lotus Elise alvázból és az 1244 lóerős, 7 literes, duplaturbós V8 motorból összekovácsolt Hennessey Venom GT volt a világ leggyorsabb sorozatgyártású autója. A megállapítás érvényességét ugyanakkor egy-két körülmény megkérdőjelezheti. A Kennedy Space Centerben csupán egy irányban regisztrálták az elért 432 kilométer per órás sebességet, márpedig a hivatalos csúcsdöntéshez minden irányban bizonyítania kell a járműnek. A másik nehézség abban rejlik, hogy mit is nevezünk sorozatgyártású autónak, ugyanis a Hennessey kézzel készül.
Trambulinos huszonhat kerekű
A világ leghosszabb gépkocsijainál könnyebb a helyzet, hiszen az ember itt elővesz egy kiterjedt vonalzót, és azzal leméri a terjedelmüket. Ebben az értelemben egy limuzin viszi a prímet, amely az egyedi autók kaliforniai gurujának, Jay Ohrbergnek a keze munkáját dicséri. American Dreamnek hívják, és ha az egyik végén állunk, 30,5 méter távolságban veszik el a másik. Szükség is van a hosszúságra, hiszen az extra nagy méretű vízágynak, a trambulinos úszómedencének, illetve a helikopter-leszállópályának elkél a terület. Nyílegyenesen is használható, de a közepénél igény szerint akár félbe is hajtható a huszonhat kerekű.
Hibridbusz 256 utassal
Ezzel a kecses járgánnyal vetekszik a Fraunhofer Institute for Traffic and Infrastructure Systems által kifejlesztett AutoTram Extra Grand nevű tömegközlekedési eszköz, vagyis egy négy kormányzott tengelyes autóbusz, amely szintén nagyjából 30 méter hosszú, és legfeljebb 256 utast tud befogadni. Érdekes módon úgy tűnik, hogy a zsúfolt városokban is kiválóan elboldogul, és a 12 méteres kis testvéreitől sem marad el manőverezhetőségben. A masinát egy hibrid elektromos motor hajtja, amely a gyártója szerint a kötöttpályás és a közúti közlekedés legnagyobb előnyeit ötvözi magában. Elektromos üzemmódban körülbelül nyolc kilométer megtételére képes, és menet közben fel tudja tölteni az akkumulátorait.
Mozgó alagút
Ahogy arról már az internetes oldalunkon is beszámoltunk, Kínában már bemutatták annak az autóbusznak a mintadarabját, amely elméletileg mozgó alagútként tud végigsuhanni a közúti torlódásokon. Ez a világ legnépesebb országának városaiban óriási fegyvertény lenne. A Transit Elevated Bus (TEB) 22 méter hosszú, 7,8 méter széles, és 4,8 méter magas. Valóban, a rendhagyó masina az alacsony kínai hidak miatt alig nyúlánkabb egy double-deckernél, és így a legfeljebb két méter magas járművek férnek csak el alatta. A 40-50 kilométer per órás végsebességét a 300 méter hosszú bemutató pályán egyáltalán nem állt módjában megvillogtatni. Állítólag egyszerre 300 utast képes befogadni a „fedélzetére”.
Funkció nélküli külcsín
Ha képesek vagyunk tökéletesen levetkezni magunkról a funkcionalitás igényét, a Light Cycle és az American Dream mellett lépten-nyomon elképesztően sok bizarr formavilágú (mondhatni l’art pour l’art kialakított) közlekedési eszközre bukkanhatunk. A női cipő alakú járműben például hiába keressük a célszerűséget, és a telefont mintázó kocsi is fejvakarásra késztet bennünket. A post-it cédulákkal, flopilemezekkel vagy éppen fényképezőgépekkel beborított járművek előtt szintén értetlenül állunk, sőt az ufo-, illetve kádautó mögül sem sejlik fel túl sok praktikum. Kézzel fogható hasznot talán még a házkocsi (talán lakható) és a lapos autó (szűk helyen is elfér) fertályáról remélhetünk, ám valószínűleg esetükben is inkább a küllemen nyugszik a hangsúly.
A pusztán a szórakozást szolgáló típusokat leszámítva a különleges kialakítású és képességű járművek kiválóan szemléltetik a túlélést biztosító legalapvetőbb tulajdonság, jelesül az alkalmazkodóképesség emberekben lakozó mértékét. Ami a közlekedést illeti, ha a környezet átalakíthatatlannak tűnik, úgy mindig a mérnökök fogják majd hozzá igazítani a gépeket. Csak aztán hosszú távon nehogy mégis mi húzzuk a rövidebbet!
