2019. október 17., csütörtök - Hedvig

Majdnem húsz év után nyílik újra egy legendás pesti strand

sostrandPesten, a Ráckevei-Duna partján, van egy elég érdekes strand. Már a neve is igen különös, szinte a mit sütsz, kis szűccsel vetekszik, hogyaszongya, Pestszenterzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő és Strandfürdő. Nincs török kori múltja, de a 20. század elején már népszerű strand működött itt, ami természetesen arról szólt, hogy az emberek fürödtek a Ráckevei-Dunában,...

...aztán meg napoztak a partján. Később kutakat fúrtak, és kiderült, hogy különleges vizet rejt a föld mélye. Jódos-sós-brómos gyógyvíz nincs ugyanis Budapesten máshol, de az országban is csak egy-két helyen.

Előbb csak egy egyszerű épületet emeltek ide, aztán medencéket alakítottak ki. Sőt, élménymedencéket. A harmincas években már működött itt egy szíjmeghajtású hullámkeltő berendezés, ami aztán évtizedeken keresztül működtette a hullámmedencét. A berendezés ma sincs rossz állapotban, de annyira egyedi kialakítású, hogy nem lehetett rendbe hozni, így a felújításkor a helytörténeti gyűjteménybe került.

med4

A fürdőélet a háború után sem szűnt meg, sőt. Az 50-es években ideépítettek egy klasszikus, kupolás törökfürdő-épületet, amilyeneket a pasák és bégek emeltettek Budán, a Rudastól a Királyig. Hogy a dühöngő szocreál idején hogy jutott eszébe valakinek ilyet tervezni, és azt hogy nyelték be az elvtársak, azt nem tudjuk. Talán ahogy a magyar klasszicizmust is el lehetett adni szocreálnak, úgy a középkori építészetet is. Esetleg ugyanaz lehetett az elv, mint a moszkvai metrónál: a dolgozó nép is kapja meg ugyanazt, mint egykor a nemesek és a nagypolgárok.

oltozok

Bárhogy is történt, felépült ez a különös épület a Soroksári-Duna partján, a szocreál lakótelep előtt (mely amúgy népszerűbb, mint sokan gondolnák). A környék legmeghatározóbb építménye lett, helyi védettséget sem feltétlenül az építészeti értéke, inkább a környékbeliek szeretete miatt kapott: fontossá vált nekik. Körülötte kiépült a strand, mely még akkor is működött, amikor már nem lehetett fürödni a folyóágban. 2001-ben aztán bezárt a strand, 2005-ben pedig a gyógyfürdő is, és mostanáig Csipkerózsika-álmát aludta. Elmentünk, és megnéztük az ébredés előtti pillanatokban.

Fürdő szétszórt gránitpavilonokból

Az új komplexum leglátványosabb része a fürdőépület. Általános trend Budapesten, hogy igyekeznek egész évben használható terekkel kiegészíteni a strandokat. Ez nem csak azért fontos, hogy folyamatosan legyenek bevételei a fürdőnek, de mondjuk alkalmazottakat is könnyebb egész évre, mint idényre fogadni (vö. balatoni éttermek). Hasonló fejlesztést láthattunk mondjuk a Dagálynál is, ami finoman szólva is felemásra sikeredett, de itt most más volt a koncepció. Uszodája már van a városrésznek, ide most kifejezetten egy fürdőt akartak létrehozni: élményelemekkel, wellnesszel, gyermekrésszel és gyógyászati szolgáltatásokkal.

Elég jó terepet kaptak az Archikon (lásd még Mesekert Óvoda, Párisi Udvar) építészei. Nem egy meglevő nagy strandfürdőt kellett átalakítaniuk, csak egy központi épülethez kellett alkalmazkodniuk. A feladat itt az volt, hogy hozzanak létre nagyjából ezer négyzetméter hasznos és szép területet a nagyközönségnek, de közben rejtsenek el kétszer ennyit a gépészetnek, légtechnikának.

Mint a helyszínbejárást vezető három építész - Dobos Bence, Nagy Csaba és Nagy Zsolt - elmagyarázta, megoldás egy háromrétegű szendvics lett: alul-felül gépészet, a kettő közt, földszinten pedig szinte csak hasznos terület. Ám ennél a metszetnél izgalmasabb, hogyan rendezték el térben az egész komplexumot. A kiindulási alap a török stílusú fürdő volt. Ezt részben kibontották a kiszolgálóhelyiségek közül, és több irányból is láthatóvá tették a kőfalait. Ezután tulajdonképpen hasonló, kőből készült pavilonokat - pihenődobozokat - szórtak szét körülötte.

med

A közel tízezer négyzetméternyi kőnek, közelebbről gránitburkolatnak nem csak esztétikai oka van. Más gyógyfürdőnél már kiderült, hogy a szigorú higiéniás előírások szerinti tisztítást és a gyógyvizek hatását rosszabbul bírja a kerámia. Persze azért azokból is került ide. A kőkocka pavilonokat belülről "kerámiabéléssel" tették otthonosabbá, a színeknél (kék, zöld, sárga árnyalatok) a korábbi gyógyászati terek csempéinek hangulata köszön vissza. Ismerősek lehetnek a kerámiabetűk is azoknak, akik jártak évtizedekkel ezelőtt orvosi rendelőkben - esetleg évtizedek óta ugyanolyan az orvosi rendelőjük. A betűk ugyan újak, de a stílusban itt is igyekeztek visszautalni a fürdő (egyik) fénykorára.

Persze ezek a kőpavilonok nem csak úgy magukban állnak, hanem egy jókora épület részei. A lábunk alatt hol kőpadló, hol stégnek tűnő járófelületek (amúgy szintén kőből) vannak, hol pedig csak víztükör köti össze őket. A nagy medence környékén olyan, mintha összefüggő vízfelületről lenne szó, amelyik mindenhova befolyna, és az összes medence összeköttetésben lenne egymással. Van, ahol amúgy tényleg ez a helyzet: ma már azért alapkövetelmény egy kültérre kiúszós medence. A pavilonos-dobozos rendszer egyik legizgalmasabb eleme az öltözők üvegdoboza.

Gyógyulás, pancsolás és brüggölés

A fejünk felett is folyton változik a tér: van ahol magasabb, van ahol bensőségesebb, van ahol felülvilágítók nyílnak. Egy tökéletesen megkomponált térszerkezetről van szó. Nem nagyon van olyan pontja a háznak, ahol azt érezzük, hogy egy nagy egybefüggő térben állunk, de olyan sem, ahonnan ne tárulna fel a tér legalább két-három irányba. Nincsenek szűk folyosók, lépcső alatti holt terek, haszontalan sarkok, amik annyi wellness-központra jellemzőek.

Folyton változik a látvány, ahogy haladunk az épületben, ugyanazok a felületek más és más szögből teljesen új képekké állnak össze.

A befoglalt törökfürdőhöz hasonló lett tulajdonképpen a büfé "pavilonja" is. Ez az egység három irányba mutat más arcot: kiszolgál a fogadótér, a fürdőtér és a belső udvar felé is. A lazán kapcsolódó termek, udvarok, kamrák hálózata nem csak szerves egységgé áll össze, de jól elkülöníti az egyes funkciókat is.

med2

Ott van a klasszikus törökfürdő, a különféle gyógyvizes medencék (több kút is működik itt, mindegyiknek más a vízösszetétele), mellettük pihenőhelyek. Van szaunavilág, gyermekrész, nagy központi medence, terápiás célú terek és van egy klassz medence brüggöléshez.

Bevallom én ezt a szót nem ismertem. Van ugyan egy egészen más jelentése is, de itt arra használják, hogy az emberek csak ücsörögnek a meleg vízben és beszélgetnek, sakkoznak. Nem zavarják őket mindenféle élményelemek, viszont jelen esetben nézhetik a Dunát közben.

Az egész kifejezetten elegáns lett. Kicsit ugyanazt érezhetjük, mint amikor az ötvenes években idepottyant egy törökfürdő. Gránittal van burkolva még a vécé is, sőt a mosdókagylók is abból vannak kialakítva. A szaunák nem csak egyszerűen beszuszakolt fadobozok, hanem azoknak is gyönyörű kőből rakott kályhájuk van. Bármelyik menő hotel megirigyelhetné. A tervezők elmondása szerint - bármilyen furcsán is hangzik nekem - ennek az egyik oka csak a vandálbiztosság. A követ nehezebb összetörni, mint a csempét.

Jó, jó, de mi van a stranddal?

Szép dolog az építészet, de mégis csak nyár közepe van, az embert az érdekli, mi van a stranddal, aminek már meg kellett volna nyílnia a nagy kánikulára, csak csúszott az átadása.

Itt nagy extrák nincsenek, de elég jól össze lett rakva azért, hivatalosan 1800 embert tud fogadni (a fürdő további 450-et). Van egy jókora hullámmedence, egy gyerekmedence és egy vizilabdapályányi úszós.

Az egészet füvesítették, ami jó, viszont az árnyékkedvelőket el kell szomorítsam: fák nem nagyon vannak. Viszont van egy csomó jópofa öltözőszekrény, ezek alkotnak kerítést a város irányába. tulajdonképpen ezen kívül alig van épített elem a placcon. A koncepció az volt, hogy a büféket majd foodtruckokkal oldják meg, így jobban tudnak alkalmazkodni az igényekhez.

med3

Ez kicsit félelmet ébresztett bennem, mert minden jól kitalált, szépre dizájnolt terület valahol itt szokott átcsúszni vizuális káoszba. Oké, ez egy strandnál még inkább megbocsájtható, mint egy város főterén. Ráadásul készül egy arculati kézikönyv is, amelyben lesznek javaslatok, hogyan is kell kinéznie majd egy büfének.

Az egész kifejezetten szimpatikus fejlesztés lett, ügyesen illesztve bele az új elemeket a régiek közé. Ha valami hiányzik belőle, akkor az a Duna.

Több strandunk is van Budapesten a folyóparton, és egyiknek sem sikerült még kapcsolatba kerülnie vele. Pedig itt aztán tényleg adná magát, hiszen a ráckevei ág gyakorlatilag állóvíz, oda lehet sétálni a partjára, nem zárják el magas védművek.

Tervek amúgy erre is születtek, ráadásul olyanok, amelyek nem vennék el teljesen a parti sétálás élményét azoktól sem, akik nem váltottak belépőt. Például, lehetne a belépőkarórával átmenni a közterületen keresztül egy parti strandra.

Ez szerencsés esetben egy következő lépcső lehet, de az új strandnak azért mindenképpen lehet örülni.

Forrás: index.hu

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5