Talán meglepően hangzik, de nincs kétévtizedes történet sem, hogy a levendula mindennél világosabban összekapcsolódott Tihannyal, ez pedig aligha történhetett volna meg a Hollán-Nyárádi család nélkül, akik egy 2008-as kirándulás során meglepődve tapasztalták, hogy a faluban senki nem foglalkozik azzal az örökséggel, ami Bittera Gyula után maradt.

Bittera végzős természetrajz–vegytan szakos tanárként, 1918-ban határozta el, hogy az illóolajoknak szenteli az életét, és hogy Magyarországot világszínvonalú illóolajipari és gyógynövény-feldolgozási hatalommá teszi. Ő volt az, aki 1926-ban bérbe vette az apátságtól a tihanyi Csúcs-hegy déli lejtőjét, hogy levendulát termesszen rajta, amivel néhány év alatt sikerült is betörnie a franciák uralta levendulapiacra.

Az általa alapított Illóolaj- és Vegyészeti Gyár 1939-ben már 100 ezer dollár értékben exportált az Egyesült Államokba és még egyszer ennyiért más országokba. A vállalatát azonban 1949-ben államosították, az ültetvényeit pedig egy kivételével felszámolták, a története pedig lassan feledésbe merült.

A Zátonyi család ugyan 1986-tól újra termeszteni kezdte a félszigeten a levendulát, de hosszú út vezetett még a Szedd magad-akcióknak helyet adó, bekötőút melletti levendulástól addig, hogy a növény újra Tihany méltó jelképévé váljon.

A Hollán-Nyárádi család már akkor, 2008-ban úgy gondolta, hogy a helyzet méltatlan Tihanyhoz is, Bitterához is. Egy következő, 2009 januári kirándulás is kellett azonban, hogy a felismerést tettek kövessék. A házaspár lekéste a kompot, úgyhogy maradt egy szabad órája, amit azzal töltött, hogy felsétált a faluba. Akkor jött az újabb felismerés, hogy: a falu kihalt. Semmi nem volt nyitva, nem találkoztak egy árva lélekkel sem.

Amikor aztán meglátták, hogy egy helyiségre ki van írva, hogy kiadó, a család rögtön úgy érezte, megtalálta a küldetését: tovább írni egy 1920-ban kezdődött, ám az 1940-50-es években megszakadt történetet, megosztani Tihany színeit, illatát és hagyományát a világgal, egyúttal emléket állítani egy elkötelezett ember munkásságának.

Amikor a 2008-2009-es gazdasági világválság alatt vállalkozások tízezrei mennek tönkre, a család a faluba költözött, és megnyitotta az első boltját Tihany szívében. „Ilyenek vagyunk, mi háló nélkül ugrunk" – mondják.

A következő években aztán befektettek egy ültetvénybe is, 2013-ben megnyitották Tihanyban a második boltjukat, üzemet, szappanlabort, kiállítást és látványmanufaktúrát alakítottak ki. És mert mindennek ellenére is féltek, hogy beleszürkülnek az időközben megjelenő konkurenciába, más gyógynövények, illatos növények felé is nyitnak, és megalkotják az Eau de Tihany márkát, amivel idén tavasszal újabb jelentős állomáshoz, újabb mérföldkőhöz értek.

Mivel semmi más nem alkalmasabb arra, hogy megossza vagy felidézze a Tihannyal kapcsolatos élményeket, mint egy parfüm – a szaglószervünk ugyanis közvetlen összeköttetésben áll az agy érzelmi és memóriaraktározó központjával –, az időközben Franciaországban parfümőrként végzett lányuk, Nyárádi Natália elkészíti az Eau de Tihany második niche, azaz kisszériás, különleges parfümjét, a Tihanyi Visszhangot.

Ahogy Natália is mondja, a bergamot és boróka aromatikus frissessége vezet be a történetbe, amely szénaillatú nyarakon, cédruserdők árnyékában bontakozik ki. A nárcisz abszolút – ez a zöldes, gyümölcsösen virágos virágesszencia – a fiát sirató tündér alakját idézi meg az illat szívében, finom eleganciát és titokzatosságot hordozva.

A családban mindig is fontos volt az útkeresés. Natália gyerekként végignézte, hogyan válik egy álomból valóság, hogyan lesz egy illatból érték, és hogyan születik valami, ami túlmutat azokon, akik megalkották. Mint mondta, akkor még csak remélte, hogy ez az út egyszer az ő útja is lesz. A Tihanyi Visszhang egyben a tihanyi legendák sorozat nyitódarabja is.

| Forrás: Just Creative